Folia archeologica 14.

B. Bónis Éva: Mesterjegyes urnák egy délnyugat-pannóniai fazekas műhelyből

MESTERJEGYES URNÁK EGY DÉLNYUGAT-PANNÓNIAI FAZEKAS MŰHELYBŐL A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztálya raktár rendezési munkálatai közben őskori jellegű, durva cserepek kerültek elő, melyek első rátekintésre nem árulták el, hogy a római hódítás utáni időszakból származnak. A teljes leletegyüttes összekeresésekor kiderült, hogy a cserepek eddig ismeretlen rómaikori halomsírokból valók. A leletegyüttesben nemcsak durva cserepek, hanem terra sigillata edénytöredékek is voltak. A lelőhely a Nemzeti Múzeum naplója szerint Stridó (Stridóvár = Strigova, Jugoszlávia, Savska Banovina), ahonnan két halomsírból való anyagot szolgáltattak be a múzeumba.

1 Sajnos a napló adatain kívül erről a feltárásról más feljegyzés nem áll rendelkezésünkre. Még ugyanabban az évben további leleteket küldött be a találó.

2 Az anyag tüzetes vizsgálata, majd restaurálása bebizonyította, hogy a két alkalommal beküldött leletek ugyanazon leletegyütteshez tartoznak, sőt egyes edények hiányzó darabjai is megtalálhatók voltak a második küldeményben. A régészeti napló I. és II. számú tumulus szerint tartalmazza a lelet darabjait, azonban a restaurálásnál kiderült, hogy az anyag a benaplózás előtt már összekeveredhetett, mert egy-egy edény cserepei a napló szerint mindkét sírban szerepelnek. Bár, mint alább látni fogjuk, egyes edényeket már széttörve dobtak a sírba, a két tumulus egyidejű emelése mégsem valószínű. Az anyag összekevert naplózása miatt a két halomsír leleteit az alábbiakban egybefoglalva ismertetjük. 1. Drag. 33. formájú terra sigillata csésze (V. t. 3, 4. ábra 2), külső oldalán félmagasságban egy keskeny csatorna fut, peremén belül szintén. Belsejében bevájt kört pecsételtek át szögletes keretű bélyegzővel: MAXIMI (M és A ligáivá). M: (magasság) 7,3 cm, szá: (szájátmérő) 4 cm, tá (talpátmérő): 5,6 cm. Az edény töredékei a máglya tüzében különbözőképpen színeződtek el tehát a csésze összetörve került a sírba. 2. Drag. 31. formájú terra sigillata tál (V. t. 4, 4. ábra 4). Hiányos, esetleges bélyegzős része sincs meg. M: 4,8 cm, szá: 18,8 cm, tá: 8,8 cm. Fenti edényhez hasonlóan, töredékekben került a sírba. 3. Drag. 35. formájú kis terra sigillata tál (V. t. 1, 4. ábra 1) peremtöredékei. A peremen nagyon finom barbotine dísz: átellenben elhelyezett lándzsaszerű levél két ívelő kaccsal és szőlőfürtök, a száruk végén szívalakú levéllel. Szá: 14,8 cm. Töredékekben került a sírba. 4. Terra sigillátát utánzó sötétszürke „pannóniai" mély tál (V. t. 2, 4. ábra 3). Peremrésze kissé kihajlik, hasi részén négy sorban fogas dísz fut körbe. Belsejében és külső oldalán a felső részen ragyogó szürkésfekete bevonás. M: 7,3 cm, szá: 15,3 cm, tá: 7 cm. 5. Különböző méretű és vastagságú lapos agyagtányérok. A két sírban összesen 10—12 db ilyen tál lehetett, ezek közül négy darabot állíthattunk össze (V. t. 5—8, 4. ábra 5, 6). Alapanyaguk sötétebb és világosabb téglaszínű, festésük vörös és narancsvörös között váltakozik. M: 3—4,5 cm, szá: 16—17,8 cm, tá: 12,2—14 cm. Egyik másik megégett, de ép állapotban került a sírba. 1 Ltsz.: 24.1878. Beküldő: özv. Mixich Gyuláné. 2 Ltsz.: 43.1878. Az érmek 46.878 számon az Éremtárban kerültek benaplózásra. Azonosításukért néhai dr. Kerényi Andrásnak tartozom köszönettel.