Folia archeologica 14.

B. Bónis Éva: Mesterjegyes urnák egy délnyugat-pannóniai fazekas műhelyből

24 В. Bónis Éva 6. Agyagkancsó töredékei (VII. t. 7—10). Nagyméretű, bőszájú, egyfülű, alapanyaga világosbarna, felületét vörös márványozott festés borította. Válltöredéke a máglya tüzében elnyomódott és megráncosodott, több töredék elvesztette eredeti színét. M: kb. 30 cm, tá: 10,2 cm. 7. Agyagkorsó válltöredéke (VII. t. 11). Vastagabbfalú korsó, nyersszínű agyagból készült, márványozott vörös festéssel. 8. Különböző téglaszínű és nyersszínű egyfülű korsók töredékei, hiányosságuk miatt nem kiegészíthetők. 9. Agyagurna (VI. t. 6, 4. ábra 8). Tojásdad testű, viszonylag magas, homorított nyakrésszel, a lekerekített peremszélen belül a fedő elhelyezésére szolgáló csatorna. A vállon körbefutó kettős csatorna alatt közvetlenül kétsoros fazekasbélyeg maradványa: ..NIA (7. ábra 1—2, 8. ábra 1). Az urna sárgásszürke, lyukacsos felületű, a válltól majdnem egészen a talprészig igen finom, sűrű, rézsútos és vízszintes fésüléssel borítva. M: 22,3 cm, szá: 15,4 cm, tá: 10 cm. 10. Agyagurna (VI. t. 7, 4. ábra 7). Tölcséresen szétálló peremű, levágott szélű és kis bordával profilált. Sárgásszürke, durva anyagú, felületét végig a válltól ívvel induló, helyenként egymásba futó függőleges fésült kötegek borítják. M: 27,4 cm, szá: 18,2 cm, tá: 11 cm. 11. Agyagurna töredékei (VI. t. 1, 4. ábra 1). Kissé kihajtó, élesen levágott szélű peremrész alatt közvetlenül kezdődnek a vaskos fésülések. Alapanyaga durva, sárgásszürke, helyenként fekete kavicsokkal kevert. M: kb 29 cm. 12. Agyagurna töredékei (VI. t. 4). Lekerekített szélű pereme ívesen kihajlik. Anyaga szürkésbarna, jobb kidolgozású, mint az előbbiek, hasonló a 9. számúéhoz. A fésülések azonban szélesek és laposak. Szá: kb 17 cm. 13. Agyagurna peremtöredéke (VI. t. 5). Az erősen kihajtó perem alatt lapos bordázás. Érdes felületű, szürke, sűrű rézsútos fésülésekkel. 14. Agyagurna töredéke (VI. t. 3). Hasonló az előbbihez, csak sárgásszürke és kavicsokkal kevert anyagú. 15. Agyagurna töredéke (VI. t. 2). Vastagfalú, kihajtó peremű világosszürke, barna és szürke kavicsokkal kevert anyagú. 16. Háromlábú agyag tálak töredékei (VII. t. 4—6). A különböző kidolgozású szürke, érdesfelületű háromlábú tálak töredékei alapján négy darabot lehet különválasztani. 17. Agyagbögre töredékei (VII. t. 2—3). A tojásdad alakú bögre felfelé összeszűkülő testét kis megvastagodó peremszél zárja le. Barnásszürke, érdes felületét majdnem a talpáig sűrűn beborítja a négyszögletesen benyomott fogasdísz. 18. Agyagbögre töredékei (VII. t. 1). Az előbbihez hasonló bögre töredéke, sűrű, háromszögekből álló benyomott fogasdísszel. 19. Agyagfazék töredéke (6. ábra). A barnásszürke, érdes, lyukacsos talptöredéken a talp egykori középpontja felé eső részen laposan domború fenékbélyegző ívelő töredékét látjuk. A talp széle felőli részen látható vájat a kiásáskor történt sérülés nyoma. Legnagyobb átm: 4 cm. 20. Kétgombos bronzfibula (5. ábra 2). A különben teljesen ép fibula kengyele a temetkezéskor a tűztől elgörbült. H: 4,2 cm, sz: 1,8 cm. 21. Játéklapocska csontból (5. ábra 1). Hosszúkás téglalapalakú zseton töredéke, három pont-körös dísszel. H: 4,2 cm, sz: 2 cm, v: 0,4 cm. 22. Pattintott kovadarab (5. ábra 4), szürkésbarna. H: 3,6 cm, sz: 2,6 cm. 23. ANTONINVS PIVS két bronzérme. Coh.

1 885. A stridói tumulusok anyagával nemcsak azért érdemes foglalkozni, mert ez a rómaikori temetkezőhely a szakirodalomban eddig nem került említésre, hanem mert a régészetileg kevéssé kutatott Muraköz múltjához

3 is újabb adatokat nyerünk. Tüzetesebben vizsgálva a leleteket, szoros kapcsolatot fedezhetünk fel a legközelebbi nagy római település Poetovio (Ptuj) hagyatéka és a stridói halomsírok anyaga között. Ha típusok szerint osztályozzuk a két halomba helyezett edényeket, elsősorban az urnákat kell tárgyalnunk. A sírokba helyezett urnák háromféle kidolgozásúak. Vannak rosszul korongolt. szemcsés, durva, gyengébben égetett, vaskos fésülésekkel borított urnák (VI. t. 1, 2, 4, 7), melyek gyakoriak a helyi » Mócsy A., FA 9(1957) 88.