Folia archeologica 14.

Korek József: Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum—Történeti Múzeum munkájáról az 1960—61. évben

Л Magyar Nemzeti Múzeum munkájáról 255 és családját ábrázoló fényképet említjük meg. Az Üjkori Osztály Zsolnay Vilmosnénak, a Zsolnay gyár alapítójának, illetve feleségének és Majláth Györgynének 1867-ben készült díszruhájával gyarapodott. A Jelmezkölcsönző Vállalat kosztümtárának selejtezése során 21 muzeális jellegű ruhát válogattunk ki gyűjteményünk számára. Jelentős gyarapodást jelent egy XVII. századi sátorszőnyeg. Ereklyegyűjteményünk Garibaldi, Deák Ferenc és 48-as emléktárgyakkal gazdagodott. Az 1960. évi gyarapodásunk meghaladja a 6 000 db-ot és 3 000-re lehet becsülni az 1960. évi ásatásokból még nem konzervált, nem leltározott tárgyak számát. A múzeum tudományos tevékenységét a sokrétűség jellemezte és ugyanakkor két örvendetes jelenséget kell rögzítenünk. Az egyik: hogy fiatal, új munkatársaink egyre többen és magas tudományos igényű munkákkal jelentkeznek a szakkiadványokban; a másik pedig: hogy az idősebb kutatók nemzetközi elismerését nyugtázza a külföldi folyóiratokban napvilágot látott cikkek tömege. A Tudományos Minősítő Bizottság Bökönyi Sándor és L. Kovrig Ilona részére a természettudományok, illetve a történettudományok kandidátusa fokozatot adományozta disszertációjuk megvédése után. Velük együtt nyolc kandidátusi fokozatú kutató dolgozik a múzeumban. A múzeológiai munkát — miként a korábbi években is — azok az erőfeszítések jellemezték, amelyeket az anyag rendezése terén fejtenek ki munkatársaink. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy az osztályok hatalmas lépéssel jutottak tovább a hozzájuk tartozó emlékanyag pontos számbavételében, rendbehozatalában, áttekinthető módon való tárolásában. 1958-ban a múzeum vezetősége elhatározta, hogy a több mint 150 év gyűjtéséből származó, soha rendszeres revízió alá nem vett anyagot egyezteti azzal a céllal, hogy egyszer végre rögzítsük, mi is a múzeum valódi állománya, hogy így az általánosságban meglevő felelősség helyett az egyéni felelősségre lehessen áttérni. A revízió első lépcsőjeként a műtárgy és a naplóbejegyzés egyeztetése, illetőleg annak bepecsételése történt meg. Második lépcsőként a leltárkönyvben pecsét nélkül maradt tárgyak cédulákra történt kigépelését végeztük el azzal a céllal, hogy azok segítségével az azonosítás könnyebben történhessék meg. A múzeum a 651 569 beleltározott tárgyból 589 766 tárgy revízióját végezte el. Az Éremtár kivételével minden gyűjteménynél befejeződtek az első és a második lépcső munkálatai. Az Éremtárnak kb. 80 000 tárgy revízióját kell még elvégeznie ahhoz, hogy gyűjteményanyaga teljesen egyeztetve legyen. A revízió során a mindenütt külön jegyzékbe foglalt, nem azonosítható anyag leltározása is már megkezdődött. Eredményesen folyt a még leltározatlan anyag számbavétele is. Az egyedileg számbajöhető leltározatlan tárgyak száma — 1959-hez viszonyítva — mintegy 60%-kal csökkent. A terveknek megfelelően folyt a muzeális anyag restaurálása. A Történeti Múzeum számára 1726 tárgy restaurálása készült el, konzerválás alá pedig 5847 tárgy került. Több év céltudatos munkájával sikerült most már elérnünk, hogy a múzeum beleltározta a még felszabadulás előttről maradt, igen nagytömegű ásatási anyagot s megkezdhette végre a raktári anyag konzerválását is. Ez a munka anyagcsoportonként történt, de kapacitáshiány miatt a múzeum gyűjteményei még messze vannak attól az állapottól, hogy konzerváltnak legyenek mondhatók. Még mintegy 3000 tárgy szorul restaurálásra és megközelítően 40000 konzerválásra. Természetesen, ezzel egyidőben a régi módszerekkel konzer-