Folia archeologica 14.

Korek József: Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum—Történeti Múzeum munkájáról az 1960—61. évben

254 Korek József A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Kutatócsoportjának megalakulásával Párducz Mihály, a Régészeti Osztály vezetője és B. Kutzián Ida február 1-én, Salamon Ágnes május 1-én a Kutatócsoporthoz távozott. Tápay-Szabó Gabriella, az Üjkori Osztály vezetője, június 1-én, betegségére való tekintettel, nyugállományba vonult, Kárpáti Aurél Kossuth-díjas,az ereklyetár kezelője, betegsége miatt visszavonult a múzeumtól. Az év folyamán elveszítettük Szárnyassy István teremőrünket. A Művelődésügyi Minisztérium az év folyamán Korek Józsefet második helyettes főigazgatóvá nevezte ki. A Régészeti Osztály vezetőjévé Barkóczi Lászlót, az Adattár vezetőjévé Sz. Burger Alicét nevezték ki, H. Kolba Judit a Középkori Osztályra, Bíró Tiborné az Éremtárba kapott beosztást. A Gazdasági Osztályra dr. Halász Ferenc nyert könyvelői beosztást, Demjén Károlynét pénztárosként, a Fotoműhelyben pedig Matlári Ferencet alkalmaztuk. Ernyei Jánosné „A művelődésügy kiváló dolgozója" oklevelet, Mihalik Sándor és Fejős Imre a Risorgimento érmet kapta kiállítási munkásságáért. Mihalik Sándor főigazgatóhelyettes a Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulattól az Ipolyi-érem kitüntetést nyerte el. A múzeum dolgozói a régészeti feltárásokkal tervszerűen belekapcsolódtak a Magyar Tudományos Akadémia irányításával készült távlati kutatási tervekbe. Vezették, illetve résztvettek a MTA céltámogatásával végzett ásatásokon (Almásfüzitő, Pécs ókeresztény temető, honfoglaláskori kutatások, visegrádi X— XI. századi telep). A költségvetésben biztosított összegekből feltárást végeztünk Kállósemjénben, ahol bronzkori telep került elő, Cserépváralján pedig az ún. kaptárkövek problémájának megoldása kezdődött meg ásatás útján. A korábbi gyakorlatnak megfelelően jelentős feltáró munkát végeztünk az Országos Műemléki Felügyelőség által biztosított, a műemléki helyreállítást megelőző régészeti ásatásokon: Gyulán és Esztergomban. Örvendetesen megnőtt a vidéki tanácsi szervek anyagi segítségével végzett feltárások lehetősége. Ezek közül kiemelkedik: a Bogádon és Salgótarján környékén végzett kutatás. Fokozódott a leletmentési munka, amelyet az ásatások koordinálásával együtt az Adattár irányított. 223 helyen került sor leletmentésre, illetőleg helyszínelésre, 230 000 Ft-os céltámogatással. Az intenzív feltáró munkát jelzi, hogy a Történeti Múzeum régészei összesen 844 napot fordítottak ásatásra, terepmunkára. Az ásatásokból kikerülő régészeti, anyagon felül a múzeum többi gyűjteményei is gazdagon gyarapodtak: műtárgy vásárlásra 127 262 Ft-ot fordítottunk. Különösen kiemelkedő az Éremtár és Képcsarnok gyarapodása. Felbecsülhetetlen jelentőségű, hogy az év folyamán elhúnyt Nikiovits Károly magángyűjteménye hagyatéki döntés alapján múzeumunkba került. A nemzetközileg ismert nagy éremgyűjtő több tízezerre rúgó — többek között hatalmas barbár, arany- és emlékérem — gyűjteményét, szakkönyvtárát szóbeli végrendelkezéssel az Éremtárra hagyta. A gyűjtemény értéke meghaladja az egymillió forintot. A hagyaték ügyének végleges jogi tisztázására az elkövetkező években kerül sor. Kivételesen nagyjelentőségű a 114 db-ból álló, I—II. századi, római bronzkancsóban talált aureus leletanyag, amely pannóniai viszonylatban páratlan. A Képcsarnok kiemelkedő szerzeményeiből Bem József ismeretlen magyar mestertől, 1849-ből származó litográfiáját, ifj. Vizy István Bugát Pál litográfiái képmását, a fényképek közül Barabás Miklós hagyatékából származó, a mestert