Folia archeologica 14.

Mihalik Sándor: A hermányi kőedénygyár

A HERMÁNYI KŐEDÉNYGYÁR A XVIII. század második felének fényűző évtizedei után — a hosszú francia háborúk következtében — a XIX. század elején ismét ragyogóvá színesedik az élet Sárosmegyében. A termények árának emelkedése jólétet teremt. „Tavaszi országos esőt és csendes háborút kívántak egymásnak, kik jót akartak kívánni a bankóvilágban, midőn a búza ára a papírpénz folytonos értékcsökkenése mellett folyvást emelkedett."

1 A nemesi körökben gondtalan az élet. Nem ismerik a komoly munkát, sem a pénz becsét. És amikor Európa megszabadul és felszabadul a francia nyomás alól, ünnepségek váltják egymást. Sándor orosz cárt Európa megmentőjének tekintik. Sárosban is díszbandériumok kísérik, diadalkapuk várják, vendégelik és ünneplik amerre hazatérő útjában Gróf Dessewffy József és Bánó varjúfalusi birtokos kísérik. Amit lát, hall, tapasztal, elragadtatásba ejtik. Vágyódva mondja: „lei vivre et morir" s irigyli, hogy Sáros megye akkori urai milyen gyönyöröket élveznek.

2 A mámoros társaságban csak gróf Dessewffy Sámuelnek és a három évvel fiatalabb öccse, József szívében rejlik keserűség, mert ők érzik és ők tudják, mennyire igazuk volt a girálti asszonyoknak, akik azzal próbálták a mesterséges aranycsinálás káprázatába belevakult férjeiket az eszeveszett kísérletezgetések abbahagyására rábírni, hogy vessenek már véget a hiábavalóságoknak, különben vagyonuk füst alakjában kiszáll a kéményen. A két Dessewffy testvér egyaránt érezte és fájdalmasan szenvedte a sárosi régi víg napok pazarlásait. Hiszen éppen az ő apjuk — gróf Dessewffy István — költekezett oly könnyelműen, hogy már negyvenéves korára elért az anyagi bukáshoz. Adósságai — hitelezői szerint — 1788-ban a 300 000 forintot is meghaladták, de még rengeteg betáblázatlan más tartozás is terhelte. Birtoka közbíró kezéhez került letevésre (sequestrum). Könnyelműsége miatt gyermekei egész életükben folytonos gondok között szűkölködni kényszerültek. Az anyagiak ekkora hiánya következtében nemcsak gróf Dessewffy Sámuel élete csupa küzdelem, hanem terhes volt József testvéréé is, aki második Széchenyije lehetett volna az országnak, de gondjai miatt csak buzgólkodni tudott a Magyar Tudományos Akadémia alakulása körül. Apjától örökölt két milliós adóssága olyan súlyos terhet jelentett, hogy attól soha sem tudott szabadulni és így ez végig kísérte őt egész a sírig.

3 ' Pulszky F., Életem és korom. I. (Bp. 1958) 227. 'Tóth S., Sáros vármegye monográfiája. II. (Bp. 1910) 297. 3 Szintijei ]., Magyar írók élete és munkái. II. (Bp. 1893) 826. hasáb és Éble G., A cserneki és tarkeői Dessewffy család. (Bp. 1903) 161.