Folia archeologica 14.

V. Ember Mária: II. Lajos magyar király és felesége ruhája

145 zegzug vonalban követi. A szövetek mintájának hegyes-ovális mezőkre való beosztásával ennek a mintának eredetével, változásával a Lajos köpeny brokát jának vizsgálata során foglalkoztunk. Abban a mintában indaháló alkotja a hegyes ovális mezőket, amelyeknek a középmotívuma rendszerint gránátalma idom. A mezőket érintkezési pontjukon virágok fogják össze. A minta fejlődése folyamán ez a virág mindjobban megnő, fő motívummá válik, a mezők kettészakadnak, virágos ívsorokká válnak és szinte aláhúzzák a betolakodó, rendszerint hétszirmú rozetta keretelésű virág- vagy gránátalma alakú főmotívumot.

5

1 A hegyes ovális beosztású mintának ez a változása az itáliai szöveteken a XV. század II. felében ment végbe. Mária királyné ruhájának anyagát ezeknek a megváltozott mintájú szöveteknek a csoportjába sorolhatjuk.

5

2 A Mária ruha selyméhez mintájában közeli rokonságot mutat több XV. század második feléből származó firenzei selyemdamaszt. A minta középpontját képező ananász idomból itt is apró virágok nőnek. A keretelést alkotó csavart inda pedig kinyíló gránátalmákat, leveleket, fürtöket hajt. Az indák találkozását liliomos koronák kapcsolják.

5

3 Egy 1500 körül szőtt olasz brokáton, a középmotívum szintén gránátalma, amiből kis virágok nőnek.

5

4 Mária ruhájának selymével szinte azonos mintát láthatunk Heiden Handwörterbuch-jában is. A XVI. század elejéről származó olasz selyemdamaszton is koronák fogják össze a virágos indákat. Ezt tartja Heiden a korai reneszánsz damasztok tipikus mintájának. Ilyen a kölni Schüttgen múzeum két miseruhájának selyme is.

5

5 Az analógiák úgy mutatják, hogy Mária királyné ruhájának selyemszövete 1500 körül Firenzében készült. A ruha kivágásának szegélyezése és a nagy tölcséres kézelő aranybrokátból varrottak. Sárga selyemszövet adja a minta vékony kontúrját, a brokát egész felületét pedig sűrűn borítják az aranyfonalak. Mária királyné ruhájának formája igen elegáns, szabása előnyös, az akkor divatos rövid derekú, karcsú, magas alakot juttatja érvényre. Felső része szűk, testhez álló. Az eleje és háta a váll varrásban nem a váll vonalán, hanem hátrább találkozik. Derékvonala hátrafelé kissé lejt, hátának kivágása nagy, félköralakú, elől a válltól egyenesen fut le a derékvarrásba. A kivágást 7 cm szélesen aranybrokát szegélyezi. Derékbősége 73 cm. Hosszú szűk ujja vállban csak kissé ívelt. Hossza 52 cm, bősége fent 35, lent 30 cm. 19 cm hosszú tölcséres kézelője a kivágás díszének anyagából készült. Az ujja kézelővel együtt olyan hosszú, hogy a kezet szinte az ujjak hegyéig takarja. A kivágást keretelő pánt és a kézelő durvaszövésű vászonnal bélelt. A derék pedig zöld gyapjúszövettel. A harangos szoknya teljes köralakú, négy egészen egyenes szél szövetet varrtak össze, s két oldalt még egy-egy körcikket toldottak hozzá, hogy a szükséges szélességet kiadják. Az így összevarrt nagy lapból egy 780 cm kerületű kört szabtak ki. Ennek közepét kereken kivágták a derék számára, úgy, hogy a szoknya hossza elöl 107 cm, hátul 124 cm legyen. A szoknyát oldalt és hátul kicsit ráncolva varrták a ruhaderékhoz (61. ábra 11—15 ; XXI. t). A szoknyát deréktól majdnem 5

1 Falke, О., i. m. 105. 6

2 Uo. a 499. ábrán igen hasonló, a XV. század második feléből való firenzei selyemszövet képét közli. "Schulze, P., i. m. 134., 119. kép. 5

4 Dreger, M., i. m. II. 216. kép. 6

6 Heiden, M., i. m. IV. t. 8.; Witte, F., Die liturgische Gewänder und kirchlichen Stickerei des Schüttgenmuseums Köln. (Berlin 1926) VI, XXIX. t. 10 Folia Archaeologica