Folia archeologica 14.
V. Ember Mária: II. Lajos magyar király és felesége ruhája
146 V. Ember Mária a térd vonaláig vastag, durva fehér gyapjúszövettel bélelték, hogy a gazdag redőzés még dúsabban essen. A többi rész bélése vastag házi vászon. Alját 1,5 cm széles sötétzöld gyapjúszövet csík kereteli. A ruhához tartozó ing eleje és háta három-három egyforma lapból van összeállítva. A lapok szélessége fent 40 cm, lent 60 cm. Az egyes részeket 1 cm széles ezüstfonálból varrott huroköltés sorokkal fogták össze. Az ing két oldala 60 cm széles ék alakú résszel bővül. Az elején a három lap felső széle 21 cm-re van beráncolva. Ez képezi az ing kivágásának elejét. A ráncolás kb. 6 cm széles, és geometrikus mintájú ezüstfonalas laposhímzés rögzíti (60. ábra). Az ing hátának három lapja is 21 cm-re van beráncolva. Geometrikus mintájú ezüst hímzése 1 cm-rel keskenyebb, mint az elején. Hosszú buggyos ujja is 3 részből, ezüst fonalas hurkolással összeállított egyenes téglalap. Hossza 65 cm, szélessége 122 cm. Felső, 28 cm-re beráncolt széle a vállra felfutva a nyakkivágás oldalait képezi. Ennek a két résznek mintája csak három cm széles. A nyakkivágás 3 cm széles pántba van foglalva. A bő ujj csuklóban 24 cm-re beráncolt, és 1,5 cm széles pántba varrott. A pánt fölött a ráncolást egymásbakapcsolódó félkörívekkel alakított keskeny ezüsthímzés díszíti. A karöltőt 25 cm-es négyzetes lap bővíti. Az ing anyaga vékonyszálú, sűrű egyenletes szövésű vászonkötéses lenszövet (61. ábra 16—22). A női ruhák szabásában a XV. század nagy változást hozott. Az előző században egybe szabták a ruhák derekát és szoknyáját. A karcsú gótikus vonalaknak ez a lefelé csak kevéssé bővülő szabás felelt meg. A reneszánsz ízlés érvényre jutásával mozgalmasabb vonalvezetést, bővebben omló redőzetet kívánt meg a kor divatja. A század második felében olasz hatásra külön varrták a ruhák derekát és szoknyáját. így harangosra készíthették a szoknyát s a nagy bőség, dús egyenletesen omló redőket adott. A ruhaderék szűk, testhezálló maradt. Gyakran szabták a szoknyát körül hosszúra, uszályosra. Mária királyné szoknyájának szabásmódja Olaszországból származik, míg felső részének, nyakkivágásának és ujjának formája a németalföldön továbbélő burgundi divatot őrzi. Európa többi országaiban az olasz divat indult hódító útjára elsöpörve a női ruházkodásból a középkori formákat. Olasz képeken a XV. század végén találunk Mária királyné ruhájához hasonló szabásúakat. Ilyen ruhába van öltözve Lodovica Tornabuoni, Domenico Ghirlandajo Mária születése c. képén. 5 6 A XV. század végén és a XVI. század elején működő németalföldi és német festők képein igen sok burgundi divatú ruhába öltözött nőalakot látunk. Dirk Bouts-nak „A gróf jogtalanul való kivégzése" c. képén a térdelő főalak, s a bástyafal mögött álló nő is ilyen ruhát visel. A festő másik képén, Ottó császár istenítéletén, a császár előtt térdelő nőalak ruhája is hasonló, valamint Hugo van der Goes, a portinari oltár Szent Margitot és Magdolnát donátorokkal ábrázoló szárnyképén térdelő nő ruhája. 5 7 Hans Memling képein is több ugyanilyen ruhaábrázolást találunk. Mária a szentekkel és donátorokkal című képén a jobb oldalt térdelő nőalak, Szent Katalin eljegyzése c. képén pedig Szent Ágnes ruhájának a szabása ilyen. Mária Portinarit is rövid derekú, tölcséres ujjú ruhában ábrázolta. 5 8 Lucas Cranach der Altere 1503-ra datált 5* Floerke, H., i. ra. XLIX. t. " Alt-Niederländische Malerei. 58, 59, 69. t. 5 8 Uo. 75. t.; Memling. Klassiker der Kunst. 14. (Stuttgart 1909) 2/3, 76, 161. t.
