Folia archeologica 14.
Dienes István: Nemzetségjegy (tamga) a békési honfoglaláskori íjcsonton
102 Dienes István 41. ábra szempontjából nagyon fontos —, hogy a nemzetségfők szolgálatában álló csatlósok is uruknak, vagyis a nemzetségfőnek személyes jegyeit viselhették hadi felszerelésükön. Csernyecov megfigyelte, hogy a szorosabb értelemben vett nemzetségjegyeknek családi jelekké való alakulásával párhuzamosan eltűnnek a totem termé szethű megjelenítésére törekvő tamgák és a nemzetségek szétesése után egyszerű, néhány vonásból szerkesztett, mértanias mintájú jegyeket (38. ábra, Csernyecov nyomán) találunk. 2 7 Az idegenek számára nagy részük jelentés nélküli vonalas rajznak hat, holott sok esetben őrzik egykori értelmüket. 28 Totemisztikus eredetük s a régi nemzetségi tamgákkal való kapcsolatuk gyakran nyilvánvaló. Pl. a magukat bagolytól származtató Ljapin melléki manysi (vogul) Kukin nemzetség tagjai madártalpat ábrázoló tamgájukat azután is megtartották, hogy a nemzetség ágakra vált szét és az egyes családok személyes jegyeit (40. ábra, Csernyecov nyomán) pusztán az alapjelhez járuló toldalékok különböztették meg. 2 9 A nemzetségjegyek eredeti jelentősége a fejlődésnek egy későbbi, utolsónak említhető szakaszában végleg elhalványult. Az állatok hátsó combjára sütött és legtöbbször a pásztorember különböző használati tárgyait (pl. az altáji hegyi kalmüköknél: nyírfakéreg-vályút, íjat, zablát, gyűrűket, ajtót, keresztet, lepárlásnál használatos csövet, bőrből való pálinkástömlőt stb. 3 0) ábrázoló bélyegeket is tamgaként emlegetik, noha ezeknek a régi nemzetségjegyekhez értelmileg már semmi közük, közönséges tulajdonbélyegek. 2 7Csernyecov, V. N., i. m. 10. 2 8 Uo. Valamint Ahlqvist, A., Unter Wogulen und Ostjaken. (Helsingfors 1883) 302.; Patkanov, S., Die Irtysch—Ostjaken und ihre Volkspoesie. I. (St. Petersburg 1897) 37.; Sándor I., Index Ethnographicus I. 1. (1956) 69—71. 2 9 Csernyecov, V. N., i. m. 10.; Egy-egy rokonság tagjainak tulajdonjegyei között egyébként hasonló finom különbségek mutathatók ki a csíki székelyeknél is. Sebestyén Gy., Rovás és rovásírás... 138—145. 8 0 Radloff, 1Г., i. m. I. 279.
