Folia archeologica 13.

Szakács Margit: A Vidacs-gépgyár története

310 Szakács Margit tett, bejárva a fejlettebb ipari országokat, Csehországot, Belgiumot és Angliát, az ottani gazdasági gépgyárak megismerése céljából. A fent jelzett időben ő is a gyár vezetőinek egyike, ahol később apja munkakörét vette át. Jankó Vince a társ szerepét töltötte be Vidacs János mellett. Az idős Vidacs még 1857 márciusában vette maga mellé, megosztva vele a gyár vezetésének munkáját. Jankó hosszabb időt töltött Angliában, ahol széleskörű ismereteket szerzett a gépgyártás területén. Feltehetően, mint ilyen előnyökkel rendelkező szakemberre figyelt fel Vidacs és bízta rá a vezetést, annak technikai részét saját magának tartva fenn. Minden bizonnyal tőkével is betársult a gyárba, amely nem utolsó szempont lehetett Vidacs részére. Az új vezetők, különösen Jankó, igyekezett új szellemet vinni a gyár életébe és üzleti politikájába. Nagymértékben támogatta Vidacs részvénytársasági tervét is. Már első megnyilatkozásában olyan új gondolatokat vetett fel, amelyekben tanújelét adta jó üzleti érzékének, a gyár iránti gondoskodásának és a magyarországi gépgyártás helyzetének helyes megítélésében is kitűnt. A gyár fejlődését és jövőjét csak nagy tömegben készített cikkeivel tudja biztosítottnak elképzelni. „. .. a gyár eszméjével — írja — nemigen fér össze egyes gépek kiállításávali bíbelődés. A gazdaközönség olcsó és tökéletes művet óhajt, mi pedig csak úgy lehetséges, ha minden egyes gép száz és ezer példányban készül."

4

6 Ennek érdekében a gépgyárak között bizonyos termelés megosztást javasol, hogy ne kívánna mindegyik mindent készíteni, okosabbnak tartaná, ha a gépészek kölcsönös viszonyba lépnének egymással, egyik a másiknak bizonyos percentet, pl. 5%-ot engedne készítményei árából, megrendelés esetén. Ezáltal minden gyár olyan helyzetbe jutna, hogy kedvenc gépére fordíthatná minden figyelmét. Azt napról napra tökéletesebben és olcsóbban állíthatná ki és nem lenne kénytelen idejét és pénzét olyan gépek készítésére pazarolni, amelyek szakmájába nem tartoznak. Egyben bejelenti, hogy aVidacs-gyár munkakörét lépcsőnként kívánják ezekhez az elvekhez módosítani és a gyár főbb cikkei, mint eddig is, az ekék, azután a szecskavágók, darálógépek, szórórosták és lisztörlő malmok lesznek. Jankó szokatlan javaslatának volt bizonyos alapja és jogosultsága. Helyesen látta, hogy nem gazdaságos, ha a kevés tőkével rendelkező kis gépgyárak mindegyike minden cikk előállításával foglalkozik, kifizetődőbb, ha egy fő cikkre összpontosítják figyelmüket és annak gyártását szorgalmazzák. Ezáltal az egymás elleni versengés is csökkenne. A Vidacs-gyár igyekezett, ha nem is mindenben következetesen, végigvinni Jankó terveit. A gyártmányok sorrendjében tovább is az ekék voltak az első helyen, amelyek után a fent felsorolt eszközök következtek, mint a gyár legnagyobb mennyiségben gyártott termékei, de ugyanakkor találhatók voltak a szakmától távol álló cikkek is. Ekkor tért rá a gyár a külföldi gépek behozatalára és terjesztésére. Jankó felhasználva külföldi összeköttetéseit, az említett felhívásban bejelenti, hogy az üzlettel külföldi gépek behozását is össze fogja kapcsolni és minden megrendelést cséplő, arató, sorvető, téglavető és más angol gépekre rövid idő alatt tudnak eszközölni. Egyúttal amerikai takaréktűzhelyek és láncos kutak beszerzését is kilátásba helyezi, amelyek közül az előbbit New " GL 1857. 170.