Folia archeologica 13.

Szakács Margit: A Vidacs-gépgyár története

Л Vidacs -gépgyár története 309 Ennek megoldására született az az elhatározása, hogy gyárát részvénytársasággá szervezi át. 1859 júliusában jelent meg a felhívása előleges részvényaláírásokra. Elhatározását a következőkben indokolta meg: „Belátásom szerint a gazdasági gépgyáramnak nemcsak abban áll a feladata, hogy gazdasági eszközök készítésével foglalkozzék, de abban is, hogy a már másutt hasznosnak bebizonyult, új és javított szerkezetű gazdasági gépek behozatalát és elterjedését lehetővé tegye. Továbbá, hogy praktikus gazdasági gépészek kiképzését, kikre hazánkban nagy szükség van, eszközölje; végre hogy a használat által szükségelt javítások megtétele végett a vidéken gépjavító műhelyeket állítson, de a tapasztalás által azon meggyőződésre jutottam, hogy ezen célokat csak egyesített erő és tetemes pénzösszeg által lehet elérni, s hogy egyedül, saját anyagi erőmre hagyatva, nem vagyok arra elégséges."

4

3 A részvénytársaság alaptőkéjét 400 ezer forintra tervezi, 4 ezer darab, 100 forintos részvényekben olymódon, hogy abból 300 ezret azonnal bocsássanak ki, a fennmaradó részt pedig későbbi szükségletre tartsák fenn. A részvény befizetést oly kedvezően állapította meg — egy év alatt négy részletben fizetendő —, „hogy a vállalatban kevésbé vagyonosak is részt vehessenek." A gyárban ekkor az egész tőkebefektetés 250 ezer forint volt.

4

4 A részvénytársaság létrehozására irányuló kísérlet azonban eredménytelen maradt, valószínűleg az érdeklődés hiánya miatt. A sikertelenség megfosztotta a gyárat a jövőbeni nagyobbmérvű fejlesztéstől, de működésében az adott időben nem következett be fennakadás. A gyár átszervezését célzó kísérlet összefüggésben lehetett az előző évben végbement személyi változással is. 1858-ban ugyanis Vidacs átadta a gyár vezetését legidősebb fiának, Jánosnak és Jankó Vincének.

4

5 Egy időre, részben megrendült egészségi állapota miatt, visszavonult az üzlettől. Másrészt olyan tervvel foglalkozott, amely lehetetlenné tette egyidejűleg a pesti gyár vezetését. Ez a terv a pesti gyár készítményeinek az ország határain kívül való elhelyezését volt hivatva elősegíteni. A gyárat: „Vidacs István gépgyára: Vidacs és Jankó" bejegyzett címzéssel vezették tovább, de az idős Vidacs vezető szerepét egy ideig megtartotta ott. Vidacs János, aki 32 éves volt ekkor, a pesti egyetemen végzett jogi tanulmányokat. Részt vett a 48-as márciusi mozgalmakban, mint az ifjúság tevékeny tagja, majd honvédtisztként végigküzdötte a szabadságharcot. Világos után külföldre ment, hogy a letartóztatást elkerülje. Horvátországban és Olaszországban töltött hosszabb időt, innen Svájcba szándékozott menni, de útközben elfogták, várfogságra ítélték, amelyet Josefstadtban töltött ki. Kiszabadulása után, 1853-ban apja mellett a gépészetet tanulta, majd Abonyban gazdálkodott az apja által vásárolt birtokon. Innen került a gyár élére, miután még egy letartóztatást kellett elviselnie. Vidacs másik két fia is részt vett a gyár, illetve az üzlet munkájában. József, aki állatorvosi tanfolyamot végzett, később gyakorlati gazdászattal foglalkozott, a 60-as évek elején a gyár ügynökeként dolgozott a délkeleti országhatárokon kívül. István, a legfiatalabb már gépésznek készült. Bécsben végezte a műegyetemet, majd apja gyárában gyakorolt. Közben több külföldi utazást 4

8 Uo. 1859. 485. 4

4 Uo. 388. 4

5 VU 1859. 101.