Folia archeologica 13.
Szakács Margit: A Vidacs-gépgyár története
A Vidacs-gépgfár története 307 nyernek oktatást, megtanulják a gazdasági és más gépekkel való bánásmódot, azok javítását, hogy ne kelljen ezekért idegen munkásokat fizetni. 2 9 Mindezek a fejlődéssel járó nehézségek voltak, s bár ezek legyőzése sem volt könnyű, mégsem ez jelentette a haladás fő gátját. Ami a gépeknek a mezőgazdaságban történő terjedését legjobban akadályozta, az a nagyfokú tőkehiányvolt, amely már 1848 előtt gazdasági életünk egyik égető kérdése volt és amely utána sem oldódott meg. Hitelforrások igen korlátozott mértékben álltak a birtokosok rendelkezésére és gazdaságaik részére csak nagyon nehezen tudták a beruházási tőkét előteremteni. Kisebb birtokosoknak és a kisparaszti gazdaságoknak még az egyszerűbb, kevés tőkét igénylő gazdasági eszközök megvásárlása is problémát okozott. Az abszolutizmus korában ezért nem beszélhetünk a gépek általános használatáról még a nagybirtokokon sem. Vidacs gyárának vásárlói zömében a kisbirtokosok és paraszti gazdaságok voltak és csak kisebb mértékben kerültek ki a nagybirtokosok közül. Erre enged következtetni az a tény is, hogy gyártmányainak jóval kisebb piaca volt a nagybirtokok hazájában, a Dunántúlon, mint az ország más területein. 22 vidéki városban voltak elárusítóhelyei és ebből mindössze egy volt ezen a területen, Nagykanizsán. 3 0 Vevőkörének összetétele egyúttal magyarázatot ad arra is, hogy gyártmányai főképp az ekék és a kisebb befektetést igénylő, de a fejlettebb mezőgazdaságban nélkülözhetetlen eszközök és gépek voltak. Néhány statisztikai adat a gyár termeléséből mutatja ezt, s egyúttal képet ad a gyár fejlődéséről is. 1850-ben több mint 600 ekéje került eladásra. 3 1 1855-ben a következő gépek és mezőgazdasági eszközök kerültek ki gyárából: 3562 eke, 954 eketaliga, 150 különféle morzsoló, 45 cséplőgép, gőz-, ló-, ökör- és embererőre, 38 különféle szórórosta, 52 szecskavágó, 65 vetőgép, 100 töltögető, 70 kapáló, 50 különféle borona és más gazdasági gépek. 3 2 A nagyobb tőkebefektetést igénylő gépek, mint pl. a cséplőgépek szélesebb körű terjedése az 50-es években indult meg: „... kiváltképpen kezdenek kapósak lenni a cséplőgépek is, melyekről örömmel tapasztaljuk, hogy nemcsak nagy uradalmakba, hanem a nép között is kezdenek terjedni." 3 3 Ez összefüggésben volt a háborús konjunktúrával a krími háború időszakában. A különböző típusú cséplőgépek árai, Vidacsnak egy 1854-es árjegyzéke szerint, 250— 1200 Ft között mozogtak, attól függően, hogy emberi, állati, vagy gőzerőre berendezett gépek voltak. A felsorolt nehézségek ellenére, ha lassan is, a gépek használata fokozódó ütemben haladt előre mezőgazdaságunkban és ez pesti gépgyáraink megerősödéséhez vezetett. Az 50-es évek nagyobb üzemei—Vidacsén kívül—Farkas Istváné és Gubicz Andrásé, termelésüket illetően nem sokkal maradtak el a Vidacs-gyár mögött. Farkas gyárából 1855-ben 40-en felül szállítottak ki cséplőgépet. 3 4 Szijj Sámuel kisebb üzeme sorakozott fel még az előbbiek mögé. A hazai gyártású mezőgazdasági gépek és eszközök mellett tág piac ju2 9 FL 1870. 1037.; VU 1870. 566. 3 0 VU 1857. 503. 3 1 GL 1850. 1079. 3 2 Uo. 1856. 11. 3 3 Uo. 1855. 443. 3 4 Uo. 20»
