Folia archeologica 13.

Szakács Margit: A Vidacs-gépgyár története

306 Szakács Margit idegenkedés, a régi megszokott eszközökhöz való ragaszkodás is akadálya volt annak, hogy a gépek általánosabbá váljanak és a gépek gyártása is nagyobb lendületet nyerjen. „Győződjenek meg földbirtokosaink a gazdasági eszközök és gépek fontosságáról, úgy ezek terjedése ellen tornyosuló akadályok hamarabb el fognak enyészni s a gazdasági gépészet terén a vállalkozási szellem és kedv lendületet kapván üdvös versenyzés fog keletkezni,... "

2

4 A gépek terjedésének másik akadálya volt a velük bánni tudó, „tanult ujj és szokott kéz" hiánya, amelyet Széchenyi is, elemezve munkáiban mezőgazdaságunk elmaradott voltát, annak egyik okaként jelölt meg. Ez a kérdés az 50-es években még élesebben vetődött fel, mivel a gépek terjedésével nem tartott lépést a szakmunkások számának növekedése. À nagy uradalmakban talán éppen úgy, mint a kisebb gazdaságokban kevés volt a gépek javításához értő iparos és a kezelésük sem volt könnyű feladat a hozzá nem értőknek. Számos ilyen jellegű panasz hangzik el gazdaságok részéről. Az egyik gazda újonnan rendezett gazdaságában gépeket szándékszik alkalmazni, „de itt — írja — öreg béresemmel együtt megakadok. Kitanult munkásaink nincsenek s mi ketten sem értünk hozzá. Ez nagy baj."

2

5 Egy másik „a béresek ügyetlensége miatt a bajlódást elvégre megunja, a már beszerzett új eszközöket is félredobja, s minden javítás iránt meghidegszik".

2

6 Vidacs figyelemmel kísérve ezeket a panaszokat javasolja, hogy a birtokosok küldjenek alkalmas egyéneket néhány hónapra valamelyik gépgyárba, hogy azok ott a gépek és eszközök készítése és kezelése körül szükséges ismereteket maguknak megszerezhessék. Saját gyárát is felajánlja erre a célra, kész lévén „arravaló ügyes egyéneket" néhány hónapi tanulás végett gyárába fogadni, minden díjfizetés nélkül, előleges tudósítás mellett, csak élelemről kell maguknak gondoskodniuk. Ha ügyesek, néhány hónap alatt „nemcsak a legszükségesebb gépek és különféle eszközök szerkezetét, használatát s kezelési módját kellőleg kiismerhetik, hanem egyszersmind az azok összeállítása, szántóvas élesítése s holmi aprólékos kiigazítások körül megkívántató jártasságot is magukévá tehetik".

2

7 A kapitalizmus fejlődése nemcsak a mezőgazdaságban szükséges szakmunkások, de gyárának szakmunkás szükségletét is megnövelte. Gyárában már korábban is foglalkoztatott tanulókat, akik 3 évi tanulási idő alatt sajátíthatták el a szakmát. Ebből két évet fizetés nélkül dolgoztak és csak a harmadik évben kaptak bért.

2

8 A tanulóképzésnek ez a módja korának egyik kapitalista kizsákmányolási módszere volt, amely alól Vidacs sem vonhatta ki magát. Másrészt azonban elősegítette ezzel a magyar gazdasági gépészet szakmunkásai számának növekedését. Ez éppen annyira szükséges és fontos volt, mint a gépekhez értő vidéki műhelyek szakmunkásainak képzése, akiknek száma oly lassan növekedett s annyira problémát jelentett, hogy még a 70-es években is gyakran kellett külföldi munkásokat igénybe venni a gépek javításához. Ekkor jelent meg a Vidacs-gyárnak ismét egy felhívása, amely a hazai, gépészettel foglalkozó iparosok, vidéki kovácsok, lakatosok és asztalosok meghívását tartalmazza, hogy a tél folyamán jöjjenek fel hozzá Pestre gépészeti gyakorlatra, amelyre ingyen 2

4 Uo. 2

5 Uo. 1850. 1079. 2

6 Uo. 2

7 Uo. 2

8 Uo. 1853. 58.