Folia archeologica 13.

Rózsa György: A Magyar Történelmi Képcsarnok néhány újabb biedermeier képe

A Magyar Tört. Képcsarnok néhány újabb biedermeier képe 293 képe.

1

0 (XLII. t. 1.) A portré nemcsak azért érdekel bennünket, mert ez a művésznek egyetlen, budapesti közgyűjteményben őrzött olajfestménye, hanem azért is, mert rajta a páros arckép aránylag nehezebb problémájának megoldására tett kísérletet. A frontálisan beállított férfi magassága és majdnem a középtengelybe eső helyzete révén válik a kompozíció középpontjává. Sötét ruhája még jobban kiemeli felesége testének és ruházatának világos színeit, amelyeknek a kép színezésében jutott döntő hangsúly. Bár a két alak térbehelyezése jó, kapcsolatuk a képen külsőséges motívumokban fejeződik ki. A férfi ugyan jobbjával átöleli a ferdén előtte álló és a képből kitekintő felesége vállát, de fejével ő is ellenkező irányba tekint. A két arc, a férfi csípőre tett bal kezének és a nő jobb karjának vonala, élére állított négyszög idomba kapcsolódik. Az eléggé semmitmondó arcú modellek jellemzésénél sokkal jobban sikerült a kissé tarka ruházat ábrázolása, amelyben a művész szemmel látható élvezettel csillogtatta anyagábrázoló képességeit. Főleg az ékszerek, az érdemrendek,

1

1 a férfi párducbőrrel szegett lila bélésű mentéje, valamint a nőnél a csipke és a nehéz, fényes taft szoknya anyagának érzékeltetése sikerült. A nő jobb kezében tartott rózsaszál ábrázolása egy csendéletfestőnek is díszére válnék. A művész dúskált a számára bizonyára kissé egzotikus öltözet gazdag színezésében. Figyeljük meg a nőalakon a fehér különféle árnyalatait: a szoknya tiszta fehérét, a csipke áttetsző kékesfehérét és a karok meg a váll elefántcsont színét, vagy a különböző fokozatban jelentkező vörösöket, a kendőzött arc pírjától a rózsaszál friss rózsaszínén és a vállcsokor égő vörösén át a bársonyderék mélypirosáig. Az emberi alakok a háttér táját majdnem teljesen eltakarják, csak baloldalt egy hatalmas váza maradt szabadon. A kép festőjéről, Heinrichről, kevés pontos életrajzi adattal rendelkezünk. Kézikönyveink keresztnevét hol németesen Thugutnak, hol latinosan Bonifaciusnak emlegetik s ennek következtében gyakran két személyként tartják nyilván.

1

2 Az 1800-ban Bécsben született művész

1

3 a 20-as évek végén Pesten tűnt fel.

1

4 Kazinczy Ferenc személyesen ismerte és becsülte.

1

5 12 lapból álló tudós-arcképsorozatot terveztek, amelyhez a szöveget Kazinczy írta volna, míg Heinrich festményeit Párizsban vitték volna kőre. Kazinczynak e tárgyban a művészhez írott leveléből kiderül, hogy elsőként Révai Miklós, Horvát István és Ferenczy István képmásaira gondolt.

1

6 A vállalkozás azonban nem 1

0 Olajfestmény, vászon, 125x101 cm. Jelezve jobbra lent: „Th. Heinrich". Ltsz. 55.47. A képet 1960-ban Lakos Lajos restaurálta. 1

1 A rendjelek a következők: a Lipót-rend kis keresztje, a Ferenc József-rend lovagkeresztje és a hadi érem, amelyet I. Ferenc József, uralkodásának 25 éves évfordulójára, 1873-ban alapított. Mivel a Rubidó Antalra vonatkozó életrajzi adatok a kép hátára ragasztott és egykorú írással írott céduláról származnak s a hadi éremről itt nem történik említés, nem tudjuk megnyugtató módon eldönteni azt a kérdést, hogyan szerepelhet az 1863-ban elhunyt férfi mellén a 10 évvel később alapított kitüntetés. Talán halála után kapta meg korábbi érdemekért és később festették rá a képre? 1

2 Wurzbach, C., Biographisches Lexikon des Kaiserthums Österreich. VIII. (Wien 1862) 231.; Thieme, U.—

Becker, F., Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler. XVI. (Leipzig 1923) 301, 305.; Vö. még: Lyka K., Magyar művészet 1800—1850. (Bp. é. п.) 510.; Felhasználtam a Művészettörténeti Dokumentációs Központban a Szentiványi Lexikon anyagát is. 1

3 Nag/er, G. K., Künstlerlexikon. VI. 3. Aufl. (Leipzig 1835—52) 415. 1

4 Dorffinger, f. A., Wegweiser für Fremde und Einheimische durch die königl. ung. Freystadt Pesth. (Pesth 1827) 370.; Kapossy f., Müv. tört. Ért. 1(1952) 138. 1

5 Kazinczy Ferenc Levelezése. XXI. 5092. sz. 1

6 Uo. 5000, 5020. sz.; Gers

Zi T., i. m. 18.