Folia archeologica 13.

Rózsa György: A Magyar Történelmi Képcsarnok néhány újabb biedermeier képe

292 Rózsa Györgt

1 csolja, ami Jósika képén főleg a gombokon figyelhető meg. A felületében mozgalmas, fényes fekete anyag közeli analógiáját Borsosnak Stéger Ferenc operaénekest ábrázoló, a Nemzeti Galériában őrzött arcképén, valamint Imrédy Ignác és Pálffy János képmásán találjuk meg.

3 Negatív bizonyítékul felhozhatjuk még azt is, hogy Barabás eléggé megbízható feljegyzései szerint nem festett Jósika Sámuelről olajfestményt,

4 viszont 1835-ben, Szabó János rajza alapján készült lifografiája más felfogásban adja az ábrázolt képmását.

5 A kedvesen naiv kompozíción nem érvényesülnek ilyen döntő módon Jósika szellemi tulajdonságai. A festményen látható felirat írásmódja, főleg a nagy „J"-betű, Borsos szignatúráira emlékeztet. Jósika Sámuel képmását így minden valószínűség szerint Borsos József (1821—1883) festette. A feliratban szereplő 1846-os évszámot a kép keletkezési évéül fogadhatjuk el, Jósika ekkor lett erdélyi udvari főkancellár. Bécsben könnyen találkozhatott az idegenbe szakadt magyar festővel, aki a bécsi biedermeier legkiválóbb tulajdonságaiból egyéni stílust tudott kialakítani. Zsánerképeivel és arcképeivel komoly konkurrenciát jelentett a bécsi festőknek. A most ismertetett szignálatlan festmény ugyan nem veszi fel a versenyt Borsos legjobb képmásaival (Zitterbarth Mátyás, Nemzetőr), de stílusának jellemző vonásait mutatja és így magyar vonatkozású, ismert műveinek számát értékesen egészíti ki. Borsosnak a most neki attribuált képen kívül még egy festménye került szintén a Parlamenti Múzeumból gyűjteményükbe.

6 (XLI. t. 2.) Ez a művész legkorábbi képei közül való és az 1837-ben festett Mohácsi csata témájához kapcsolódik.

7 Hagyományos címe: „II. Lajos",

8 valójában II. Lajosnak 1933 óta a Nemzeti Múzeumban őrzött páncélját ábrázolja, amelynek sisak-nyílásában egy fiatal modell arca jelenik meg. A kép felirata alul: „Rex Pátriám Populosque suos Regnique Penates/ Propugnaturus, fortiter occubuit". Jelezve balra lent: „Borsos J: 1838". A kép keletkezése idején Borsos még nem végzett rendszeres művészi tanulmányokat. A 17 éves festő képzettségének fogyatékosságairól az elrajzolások árulkodnak. A póz mesterkélt, a lárvaszerű arc nem illik a páncél történeti keretébe, a színek hidegek és egymás mellé helyezésük szervetlen. A későbbi Borsost csak az anyagok, itt a fém felületén játszó fény iránti érdeklődés árulja el. A festmény még így is méltó a közlésre, mivel a művész korai bécsi tartózkodását bizonyítja, ugyanis a páncélt ebben az időben még Bécsben, a császári fegyvertárban őrizték,

9 továbbá újabb adat a festő történeti érdeklődésére. A Történelmi Képcsarnoknak a biedermeier korból származó új szerzeményei között szerepel Heinrich Bonifácnak, a Pesten is működött arcképfestőnek Rubidó Antal ügyvédet és feleségét, Erdődy Szidóniát ábrázoló 8 Lázár В., Magyar Művészet 12(1913) 304—305. Képpel. * Barabás Miklós emlékiratai. Közli Biró B. (Kolozsvár 1944) 6 Gerszi T., i. m. 123, 20. kép. . 6 Olajfestmény, vászon, 107x73,5 cm. Ltsz. 1649. Új vászonra húzva. A képet 1960-ban Lakos Lajos restaurálta. 7 Kopp /., Borsos József. Disszertáció. (Pécs 1931) 2. sz. 8 Ezt a címet viseli J. Grünwaldnak 1866-ban Händelmayer Gusztáv kiadásában Pesten megjelent litográfiája is, amely a kép mellkép-részletét fordított állásban mutatja be. Vö. Gerszi T., i. m. 151. 9 A bécsi gyűjteményekből Magyarországnak juttatott tárgyak kiállítása a Magyar Nemzeti Múzeumban. (Bp. 1933) 1. sz.