Folia archeologica 13.

Gábry György: Marie Antoinette aranyhárfája

Marie Antoinette aranyhárfája 275 azonban — az emlékezetnél hitelesebb életrajzi adatok alapján — Benyovszkyné francia udvari szereplésének momentumait. A gróf emlékiratainak 1772 július-—augusztusi része a következőket mondja:

2

0 -— „Ö felsége jóvoltából azon helyzetbe jutottam, hogy expresszust küldhettem Magyarországba a nőmért és gyermekemért; a nőm év vége felé meg is jött, de az a fájdalom érte, hogy a fia meghalt, éppen a futárom megérkezésekor. Ez az esemény annál lesújtóbb volt, mivel akkori helyzetem megengedte volna, hogy előnyösen gondoskodjam a sorsáról Francziaországban. Deczember hóban d'Aiguillon herczeg Ö felsége nevében azt az ajánlatot tette, hogy egy telepet alapítsak Madagaszkár szigetén..." Benyovszkyné tehát az 1772-es esztendő végén érkezett Franciaországba, ahol — a jelek szerint — szívesen fogadták. Férjével együtt azonban csak 1774 tavaszán indulnak Madagaszkár szigetére

2

1 — bőven volt tehát alkalma az udvari élet kellemetességeit kiélvezni. A szigeten töltött három esztendő alatt Benyovszky mellett ott állhatott hűséges élettársa (ezt bizonyítja, hogy 1776-ban mindkettőjüket királlyá választják),

2

2 majd 1777 tavaszán, már mint sikerekben gazdag, fényes udvari méltóságok térhettek vissza Versailles-ba. Ezalatt a „dofén nejé"-ből királyné lett és Marie Antoinette nyilván örömmel fogadta régi ismerősét, az irigykedő hódolattal övezett Benyovszky Móricz — Madagaszkár kormányzója — feleségét.

2

3 Ez újabb szereplése sem volt huzamos; férje már 1778 augusztusában azt írja Sámuel testvérének:

2

4 — „A feleségem. .. Vilc^káhan fog lakni és ott is fog lebetegedni, miután ötödik hónapban viselős..." — Ezt követően Benyovszky francia kapcsolatai meglazulnak (az udvar nem jó szemmel nézte önállósulási törekvéseit Madagaszkáron), majd — II. József támogatásával -— fiumei terveinek kivitelezéséhez lát.

2

6 A 80-as évektől aztán már nincs adatunk Benyovszkyné intenzívebb franciaországi szerepléséről; valószínű kapcsolat tehát csak 1772 vége és 1774 tavasza, illetve 1777—78 között jöhetett létre Marie Antoinette és Benyovszky felesége között (a húga — kiről Benyovszky többször említést tesz

2

6 — viszont állandóan Versailles-ban tartózkodhatott). Ez az időszak egybeeesik a királyné (előbb dauphine) zenei kedvteléseinek és hárfánk készítésének idejével is! Összevetve fenti adatokat Roxer Vilmos és Ocskay Gusztáv feljegyzéseivel (melyek elevenen élő családi hagyományt adnak elő) és kiemelve ezekből Ocskay Alajos szemtanúságát, azt kell mondanunk, hogy az azonosság Benvovszkyék és Vécseyék hangszere között egyáltalán nem valószínűtlen, sőt 2

0 Uo. II. 78. 2

1 Uo. II. 118. 2

2 L. Közhasznú esmeretek tára. II. (Bp. 1831) 196—199. Benyovszky-cikk. 2

3 Gróf Mercy d'Argenteau jelenti Kaunitz-nak 1777. július 1-én: — „Bizonyos ideje, hogy ide érkezett Benyovszky (Beniowsky), a Karacsatkából menekült s itteni (francia) szolgálatba lépett ismeretes magyar, hogy a tengerészeti miniszternek jelentést tegyen az általa Madagaszkárban megalapított új franczia gyarmatról. A miniszter ugyancsak meg lehet elégedve szervezkedéseivel, minthogy megkapta ama terület kormányzósági tisztét 40 000 livres évi fizetéssel. . . " L. Thallóczy L., Gr. Benyovszky Móricz haditengerészeti és kereskedelem-politikai tervei (1779— 1781). Klny. a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemlé-ből. (Bp. 1901) 2

4 fókái M., i. m. II. 393. 2

6 Thallóczy L., i. m. e fókái M., i. m. II. 413, 415 és 417. 18»