Folia archeologica 13.

V. Ember Mária: Az egri Rozália-kápolna cipői

Л-Z egri Rozália-kápolna cipői 263 Idővel a bőrkapcát és a félcipőt egyesítették, a kapca szárát hozzávarrták a cipőhöz s kifejlődött a magasszárú cipő, amelyet ebben az időben eddigi ismereteink szerint csak Magyarországon viseltek. A magasszátú cipő varrata még a XVIII. sz.-ban is mutatja a bőrkapca és félcipő találkozási vonalát.

4 Ezt a vonalat követi, sőt hangsúlyozza a cipő hímzett díszítése is.

5 A XVIII. sz. utolsó negyedében a felsőrész összevarrásának ezt a módját elhagyják, s csak a két oldalvarrás maradt meg. A kapca emlékét a belső oldalon levő hasíték őrzi. A hasíték két szélét lyukakkal látták el és zsinórral fűzték össze. Az egri anyagban talált mindhárom fűzős cipő ezt a típust képviseli. Nyugati — francia — divat szerinti cipőt Magyarországon a XVIII. sz. utolsó negyedében a papok viseltek. Négy ilyen csatos cipőt találtunk. A 21, 22, 30. és 53. sz. koporsókban. Formájuk nagyjában megegyezik a XVII. században viselt nyelves-pántos cipőkével. Eltérés csak abban mutatkozik, hogy az orruk hegyesebb és kissé kivágottabbak. A nyelv és a cipő oldala nem takarja már a bokát. A XVII. sz.-i pántos cipőkhöz hasonlóan e cipők pántjai is az oldalrészekkel egybeszabottak, ráborulnak a szögletes nyelvre és nagy, négyszögű fémcsattal záródnak. Analógiájukat egy II. Józsefet ábrázoló képen láthatjuk. (XXXIX. t. 1.) Egy férfipapucsot is találtunk az egri leletek között. A 25. sz. koporsóból került elő s a mai kéreg nélküli bőrpapucsokhoz hasonló formát mutat. 2 cm magas fából készült éksarka van. Ez időben nyugaton is ilyen sarkas papucsokat hordtak.® Figyelemre méltó, hogy a XVIII. sz. féríiai keleti formájú cipőt és nyugati mintájú papucsot viseltek. Az egri cipők bőranyagának vizsgálatakor kitűnt, hogy a cipők talpát marhabőrből készítették. A gyermekcipőké viszont borjú- vagy kecskebőr. Az egyetlen papucs talpa sertésbőr. A férficipők felsőrésze borjú- vagy kecskebőr, a női-és gyermekcipőkhöz szarvasbőrt is használtak. Bélésként juh- vagy báránybőrt alkalmaztak, a női cipőké glaszé és vászon volt.

7 A cipőkhöz felhasznált bőrök kikészítési módja eltért a XVIII. sz.-ban Európa-szerte szokásos növényi cserzési eljárástól. A bőr kikészítése hazánkban nagy múltra tekint vissza. Tudjuk, hogy a honfoglaló magyarok a timsós cserzési eljárást használták s ők terjesztették azt el Európában. A franciák máig is magyar cserzésnek — hongroyage-nak — nevezik. E régi magyar cserzési eljárás hagyományai a mohácsi vész után a lakosság ritkulásával feledésbe merültek. Timárra is kevésbé volt szükség, hiszen a kikészített bőrt nagy menynyiségben hozták be Törökországból. A török hódoltság megszűntével kisiparunk ismét fejlődésnek indult. Sok kézműves jött nyugatról hazánkba, közöttük tímárok is, akik magukkal hozták a nyugaton szokásos bőrkikészítési módot, a növényi anyagokkal történő cserzést. Az ősi magyar tímáripar hagyományai újra feléledtek, a nyugati hatással keveredve új cserzési eljárást hoztak létre és így az Eger környéki tímárok a növényi cserzést együtt alkal4 koháry István országbíró cipője a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében. 6 Teleky Sámuel erdélyi kancellár cipője a Magyar Nemzeti Múzeumban. 6 Piton, С., Le costume civile en France du XIII

e au XIX

e siècle. (Paris é. n.) 302. ' Pósa Vilmosnak, a Bőripari Kutató Intézet munkatársának kutatásai nyomán. Cipőipari Dokumentáció IX. évf. különszám 1959. július 9—10.