Folia archeologica 13.

V. Ember Mária: Az egri Rozália-kápolna cipői

264 V. Ember Mária mázták az ősi timsós eljárással. Hogy ez sajátosan egri szokás volt-e, ma még összehasonlító anyag híján eldönteni nem lehet.

8 Érdemes vizsgálat tárgyává tenni a cipők készítésmódját is, mert ezáltal megismerhetjük a XVIII. sz.-i cipészipar technológiáját és megállapíthatjuk, mi maradt meg az eljárásokból a mai napig. A cipők, az 53. és 56. sz. kivételével, ún. fordított varrott eljárással készültek. Ez a fajta varrás a következőképpen készül. A talpat a kaptafára erősítik és a fonákán képeznek ki varrólécet, a felsőrészt kifordítva húzzák a kaptafára. A talp belső (fonák) oldalán előzőleg kiképzett, rendszerint kettős varróléc vonalában varrják két tűvel egymással szemben öltve olyan módon, hogy a kifordított felsőrész szélét átöltik, a talpbőrbe csak kb. félvastagságig szúrnak be. Az öltések nagysága 3—8 mm. A vékony talpú selyem felsőrésszel készült női cipők talpán kisebbek az öltések, mert a selymet és a vékony talpbőrt kisebb öltéssel lehet átölteni. A férficipők vastag talpán nagyok az öltések és nagy az öltések közötti távolság is. A 16. sz. koporsóban talált cipő és a 25. sz.-ban levő papucs varrásmódjának érdekessége, hogy nem két varrólécet képeztek ki a kettős öltés-lyuksornak megfelelően, hanem a két lyuksor között középen fut a bevágás. Varrólécre a fordított varrott eljárásnál azért van szükség, hogy az öltések irányát pontosan be lehessen tartani.

9 Fordított varrott talpú cipőnél a sarokrész kiképzése kétféle módon történik. Az egyiket általában a férficipőkön figyelhetjük meg. A talp fordított varrásának elkészítésekor a sarokrészt szabadon hagyják, a cipőt kifordítják. A felsőrész befelé hajló bőrét a kéreggel együtt varrják nagy ferde öltésekkel a talpbőr széléhez. Ebben az esetben a talpbőr sarokrészének élén látszanak az öltések, s a cipő sarokrészének belsejében szintén. Ezután erősítik fel rendszerint faszögekkel a rakott sarkat. Ilyen módon történt a sarok kiképzése a 30. és 53. sz. koporsó leletein. A rakott sarok felerősítése másképpen is történhet. A sarok felső foltjait átvarrással erősítik a talphoz, csak a legalsó foltot szögezik. Ezt az eljárást akkor alkalmazzák, ha a cipőtalp körül fordított varrott. Ilyen a 21. sz. cipősarok megoldása. A sarokrész kiképzésének másik módját bevont fasarkú cipő készítésekor használják. A talp fordított varrásának elkészítése után a sarkat borító bőrt is fordítottan varrják a felsőrészhez. Ezután fordítják ki a cipőt, a sarkat bevonó bőrt ráborítva a fasarokra. Végül a sarokfoltot varrják a sarkat bevonó bőr széléhez. Ilyen módon készültek a leletben levő női cipők, a férficipők közül pedig a 16, 25, 32, 48, 74. számúak, valamint a 39. sz. gyermekcipő. A fordított varrott eljárás és a sarok fentebb leírt módon való rögzítése ma már nem szokásos, feledésbe is ment, emlékét már csak a szegedi papucs készítésmódja őrzi. Mai napig használatos cipőkészítési mód a színén varrott eljárás. Ennek két változata van, a rámán és a ráma nélkül varrott. A ráma nélküli cipő a következőképpen készül: először a béléstalpat erősítik néhány szöggel a kaptafára, majd a kész felsőrészt húzzák rá, s ennek szélét a kaptafa talprészének széléhez rögzítik, hogy jól kifeszüljön. Ezután a béléstalp szélét kapocsöltéssel varrják 8 Uo. 14. 9 Gáborján A., Ethn. 68(1957) 545—547.