Folia archeologica 13.

V. Ember Mária: Az egri Rozália-kápolna cipői

262 V. Ember Mária gát úgy választják ki, hogy az a ruha kiegészítőjeként szerepeljen. A színes bőrökön és a szarvasbőrön kívül a mintázott és sima szövésű selyem, továbbá a félselyem szövetből készült cipő alkalmazkodik a ruhaviselethez. Különösen kedvelték a saját színében geometrikus mintával szőtt selyemszöveteket, a bordás, vagy atlaszkötésű szöveteket. 1800 körül színes csíkos anyagból készült selyemcipőkkel is találkozunk. Minden típus megegyező sajátsága, hogy a kivágás szegése 1 cm széles, vászonkötésű szalaggal készült. Ez a szalag borítja a felsőrész hátsó és két oldalvarrását is. A szalagcsokron és bodron kívül gyakran díszítették a felsőrész elejét arany-ezüst fonalas pillangós, vagy színes selyemhímzéssel. Ez utóbbi hímzések finoman színezettek, rajzukban naturalisztikusak, míg a fémszállal készültek stilizáltabb rajzúak, ami a fonál merevségének következménye. Ismét más jellegű a pillangós hímzés, ami sematikus kacskaringós, levél, és rozettaformákat használ fel, egymás mellé sorakoztatva a kis kerek ezüstözött rézből készült lapocskákat. Szép példája ennek a 37. sz. koporsóban talált szarvasbőrből készült cipő, valamint az 52. sz. koporsóból előkerült selyemcipő. Hasonló díszítéssel látták el a gyermekcipőket is. A 65. sz. koporsóból kikerült szarvasbőr gyermekcipő fejrészének pillangós hímzése különösen jól megkomponált rozettás mintájával tűnik ki. Sajnos a selyemhímzések anyaguk romlékonysága miatt elpusztultak. A női cipők sarkát mindig fából készítették, a magas sarkakat éppen úgy, mint az éksarkakat. Előlapjukra a cipőtalp bőre borul. A sarok többi részét a cipő anyagával egyező bőr, vagy selyemszövet, némely esetben attól elütő színű bőr borítja. A rózsaszín, kék, zöld, barna selyemcipő sarkát rendszerint fehér, ritkán fekete, vagy sötétbarna vékony glaszébőrrel borították. A szarvasbőrből készült cipők sarkának borítása mindig fekete, vagy sötétbarna bőr. Elütő színű bőrrel borították az 1800 körül divatos alacsony éksarkat is. A férfi cipőviselet más képet mutat hazánkban a XVIII. sz. utolsó negyedében, mint a női. Míg asszonyaink és leányaink a külföldi divatnak hódoltak, a férfiak ragaszkodtak zsinóros ruhájukhoz, s a csatos cipő helyett az ahhoz illő csizmát, vagy a belső oldalán fűzős magasszárú lábbelit, az ún. delisarut viselték. Az egri kriptaleletben csak egyetlen csizmát találtunk, az 1801. évszámot viselő 74. sz. koporsóban. Ráncos torkú, minden díszítés nélküli, egyszerű csizma volt ez. Szárának magasságát sajnos nem tudjuk megállapítani, mert felső része elpusztult. Férficipőt három koporsóban, a 16, 32. és 48. számúban találtunk. Mindhárom magasszárú, belső oldalán fűzős. Ez a cipőfajta hazánkban a török hódoltság korában keleti hatásra meghonosodott bőrkapcás-sarus, vagy bőrkapcás-félcipős viseletből fejlődött ki. Ennek a kétrészes lábbeli viseletnek eredete a mohamedánok vallási szokásaiban gyökerezik. Az igazhivő csak tiszta lábbal, azaz cipő nélkül léphet a templomba, ezért a mohamedánok a templom előcsarnokában levetik cipőiket. Aki sarujával vagy félcipőjével bőrkapcát is visel, cipőjéből kilépve s a bőrkapcát a lábán hagyva lép be a templomba. Ugyanez volt a szokás a lakószobába való belépéskor is. Ez a kettős lábbeli — a bőrkapca saruval, vagy vassarkú félcipővel — elterjedt és kedvelt viseletté vált hazánkban a XVII. sz. folyamán.

3 3 A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében van ilyen saru bőrkapcával, valamint ugyanott a Koháry-féle vassarkú félcipő.