Folia archeologica 13.

V. Ember Mária: Az egri Rozália-kápolna cipői

Л-Z egri Rozália-kápolna cipői 261 rokokó jelleget mutat 1780—1792 között a női cipőviseletben a felsőrész szabása és formája is. A fejrészhez szabott nyelv fölött találkozik az oldalrészekkel egybeszabott két pánt. A pántokat 3—3,5 cm széles selyemszalagból kötött csokor fogja össze. Az 1790-es évek elején a francia divat változásával egy időben hazánkban is elhagyják a nyelves-pántos cipőformát. Uj divat szerint kivágott formájúra készíttetik az asszonyok cipőiket. Ilyen cipőtípust találtunk a 29, 44, 45. és 52. sz. koporsókban. Ezek közül a 44. sz. cipő viselője 1797-ben halt meg, a 45. sz. cipő pedig 1792-ből való. A másik két koporsón a halálozás évszáma nem volt megállapítható, de éppen a kivágott cipőforma alapján feltétlenül az 1790-es évekre tehető. Ezeknek a cipőknek sajátossága, hogy a kivágás szalagszegése alá vékony szalag van fűzve, amivel a kivágást szűkíteni lehet. Érdekes módon erősítették a szűkítő szalagot a kivágáshoz: nagy hurkoló öltésekkel varrták a kivágás széléhez, amelyekben a szalag szabadon futhatott. Ezután varrták a kivágás szélére a szegőszalagot, ami a szűkítőszalagot teljesen beborította, s azt a kivágás elején hagyott hasítékon áthúzva kötötték össze. Az ezekből az évekből származó cipők mindegyikén a kivágás eleje egy többsoros, nagy szalagbodorral és gyakran csokorral van díszítve. Az 52. sz. koporsóban talált női cipő formája ugyan hasonló az előbbiekhez, egyben azonban elüt: a felsőrész peremét a két oldalvarrásig 1 cm széles bőrcsík fedi. Ennek eleje hegyben nyúlik fel a fejrészre. A bőrcsík alsó széle a felsőrésszel együtt van a talphoz varrva. Felső szélét pedig apró egyenletes öltésekkel a felsőrész selyemszövetéhez varrták. A bőrcsík célja a felsőrész erősítése volt. Később a talp szélesebbre szabásával erre az erősítésre nem volt szükség, a bőrcsík oldalrészei elmaradnak, középső része pedig a cipő orrának díszítésére a kapli formájában bukkan fel. A felsőrész változásával a sarok formája és magassága még nem változik meg. Alacsonyabbra csak a XVIII. sz. utolsó három évében válik. Ezek az évek hozzák meg a női viseletben azt a nagy változást, amelyik Franciaországból kiindulva, Bécsen át, tüneményes gyorsasággal érkezik hozzánk. A divat száműzi a fűzőt és az abroncsszoknyát, hogy azok a szabadon omló szoknyának és a magasabbra került derékvonalnak, tehát a kényelmes öltözetnek adjanak helyet. Mint mindig, a ruhadivat változásával együtt jár a cipő formájának változása is. 1800-ban már csak az 1 cm magas éksarok maradt a 6—8 cm magas, karcsú rokokó cipősarokból. A cipő orra hegyes marad, talpa azonban elveszti domborúságát és szélesebbre, kényelmesebbre szabják. A kivágott, szalagbodorral díszített felsőrészek divatja megmarad. A leletben ezt a cipőtípust egy pár képviseli az 1801. évszámú 56. sz. koporsóból. A XVIII. sz. utolsó negyedének cipődivatjában tapasztalható formaváltozásokkal a cipő anyagának és díszítésének változása nem jár együtt. Miután a szoknya már nem ér földig, a cipőt nem takarja teljesen, ezért a felsőrész anya85. ábra