Folia archeologica 13.

V. Ember Mária: Az egri Rozália-kápolna cipői

260 V. Ember Mária 84. ábra 74. koporsó. Nagy Nepomuk János. Meghalt 1801-ben, 54 éves korában. Csizmája fordítós kaptafán készült, hegyes orrú, ráncos torkú. Kétoldalt varrott. Hossza 26 cm, szélessége 7,8 cm. Szárának felső része elpusztult, magasságát ezért nem lehet rekonstruálni. Talpa fordított varrott, kettős lyuksorral, párhuzamos, 5 mm nagyságú öltésekkel. Bőrrel bevont 2 cm magas fa sarka előredűl. A talpbőr a sarok előoldalát is borítja és sarokfoltot képezve nyúlik a sarok alá. A sarkat borító bőr széle a talpbőrre hajlik és a sarok élein egyenletes öltésekkel két tűvel, két fonállal van a talpbőrhöz varrva. A csizma fejrészét két darabból szabott, elöl összevarrott 2,5 cm széles szárnybélés erősíti. A 4 cm magas kéreg az oldalvarrások elé nyúlik. A szárnybélés és a kéreg a felsőrésszel együtt van a talphoz, ill. a sarkat bevonó bőrhöz varrva. Felső szélüket kapocsvarrással rögzítették a felsőrész bőrének belső oldalához, vigyázva arra, hogy át ne öltsenek a bőr felületére. (85. ábra) A feltárási jegyzőkönyv adatai szerint a cipőleletek az 1780 és 1801 közötti időből származnak. Azokat a nagy változásokat, amelyeket ez az időszak a cipődivatban hozott, nyomon követhetjük a leletanyagon is. A lelet legkorábbi típusú cipői az 1. és 5. sz. koporsókból kerültek elő, a koporsókon található évszámok szerint az 1781 és 1791 közötti évekből. Ezek tipikusan a rokokó kor cipődivatját tükrözik. Ide sorolható még a 37. sz. 1781. évszámos koporsóban talált cipő is. Ennek felső részéből azonban csak kis pillangós hímzésű darab maradt meg, amiből a felsőrész szabására nem lehet következtetni. Talpának és sarkának formája azonban nagyjában megegyezik az 1. és 5. sz. koporsók leleteivel. Ezek jellemzője a hegyes orr, az igen keskeny, bolyhozott felületű és feltűnően domború talp, ami nemcsak hossz-, hanem oldalirányban is ívelt. A talp hosszirányban való domborúsága a lépésnek lendületet adva megkönnyíti a járást. Az oldalirányban való íveltségnek azonban semmi gyakorlati előnye nincsen, sőt a járás benne bizonytalanabbá válik, mert a domború talpnak csak a közepe éri a földet. Mégis követték ezt a divatot, mert a láb jobban belefekszik a domború talpú cipőbe, azt teljesen kitölti és kisebbnek, keskenyebbnek látszik. Rokokó sajátosság még a merészen ívelt sarok, amelynek magassága az előző évtizedekéhez képest már mérséklődik s csak az 5—6 cm-t éri el. A sarok magassága a század utolsó évtizedében fokozatosan csökken, s a századforduló divatja már a sarok nélküli cipő. Ugyanilyen