Folia archeologica 13.

Dévényiné Kelemen Mária: Magyar süvegre való medály

246 Dévényiné Kelemen Mária viselet legpompásabb darabjai a bársony, brokát menték voltak. A hasonló anyagokból készült dolmányt a mente alatt viselték, ezért a dolmánygomboknak szükségszerűen laposabbnak kellett lenniük, a nagyobb, díszesebb gombok pedig csüngő ékszerként a mentét díszítették. E tárgyak rendeltetése szabta meg tehát a jelen esetben is a gombok formáit. A mente- és dolmánygombok között azonban — éppen a formai sajátosságaik miatt •— látszatra olyan nagy a különbség, hogy feltétlenül meg kell vizsgálnunk, vajon a dolmánygombokat nem később készítette-e egy másik ötvösmester, a garnitúra kiegészítése céljából? Az összes gomb, valamint a medály fémrészeinek megmunkálása azonos technikai eljárás szerint történt. Egykor minden darab aranyozott volt. A dolmánygombok felületéről az aranyozás sokkal jobban lekopott, mint a többi darabról, mivel ezek nagyobb igénybevételnek voltak kitéve. A dolmányt a mente alatt hordták. A mente dörzsölése és a gyakori gombolás koptatta le róluk az aranyozást. A mente gombjai nem voltak dörzsölésnek kitéve, általában nem is gombolták be azokat, hiszen, amint tudjuk, a mentét inkább vállra vetve viselték. E gombok aranyozása tehát épségben maradt. Egységessé teszi a garnitúrát az aranyozott felület színes zománcozása is. A díszítőmotívumok elrendezésében azonban nagy különbséget tapasztalunk. Amentegombok egész felületét beborítja a díszítés, a dolmánygomboknál ellenben csak a fenéklemez fölötti keskeny frízben fut körül. Megállapítható azonban, hogy a dolmánygomboknak a keskeny sávon fektetve elhelyezett levéldíszei a mentegombok levéldíszeinek kicsinyített másai. Meg kell még említenünk, hogy mindkét fajta gomb egyformán gipsszel volt kitömve. A tárgyak készítésmódjának, stílusának, díszítésének a legapróbb részletekig való egyezése azt bizonyítja tehát, hogy a medály és az összes gombok egyszerre készültek és az egész készlet egy ötvösmester műve. A munka elkészítéséhez a köveket csak a megrendelő adhatta az ötvösnek. Ezek a kövek nem azonos korúak az ötvöstárgyakkal; sem a kőutánzatokat, sem vésett feliratait nem az ötvös készítette. Hogyan tudjuk ezt bizonyítani? Ha maga az ötvös készítette, vagy az ötvös megrendelésére csinálták volna a kőutánzatokat, akkor azok azonos anyagból, egyforma méretűre és megfelelő számban készültek volna. A kövek anyaga és formája azonban rendkívül változatos. A foglalatokat az ötvös szemmel láthatóan az egyes kövek formáihoz alkalmazkodva alakította ki. Ez a munka számára külön figyelmet, gondot, vesződséget jelentett. A kövek száma azonban nem volt elegendő, ezért kénytelen volt négy dolmánygomb betétjét saját maga zománcozással elkészíteni. E négy foglalatot természetesen már teljesen egyformára csinálta. Ez a négy zománclap sok mindent elárul. Elárulja elsősorban azt, hogy a gombok készítője nem volt török származású, törökül egyáltalán nem tudott A zománclapok aranyszálas díszei ugyanis minden kétséget kizáróan csupán dekoratív jellegű írásutánzatok. Azokból értelmes szöveget semmiféle nyelven kiolvasni nem lehet. A többi kőutánzat vésése, ha számunkra egyelőre értelmetlen és megfejthetetlen is, inkább kelti az írás látszatát. A zománclapok aranyszál díszei csupán a többi gomb vésett jeleinek utánzatai. Jellegükben annyira eltérnek a többitől, hogy azok vésési munkáját nem végezhette az ötvös. Amint említettük, a kövek jó része mázas kerámia, amelyek díszítését