Folia archeologica 13.

Parádi Nándor: A nagykanizsai vár középkori kályhacsempéi

184 Parádi Nándor kiképzésük módjában az országszerte ismert mérműves kályhacsempék csoportjába tartoznak.

3 Zöld mázzal bevontak is akadnak közöttük. (XXIX. t. 1, 4.) Az áttört mérművekkel díszített kályhacsempék közül egy háromszög alakú oromdíszből sikerült a legnagyobb részletet összeállítani. Előlapján a bordával tagolt szegélyből kiágazó mérművek csonkjai látszanak. Keretezéséhez kívülről a mérművekhez hasonló, domborúan kiképzett hurkos szalagdísz csatlakozik. (XXIX. t. 11.) Ez utóbbi — amely eddigi emlékanyagunkban ismeretlen —, lehetséges, hogy a gótikus építészetből átvett kúszó levéldísz félreértett, sematikus ábrázolása. A leletanyag másik csoportját az ember-és állatalakos töredékek képezik. Két emberarc-ábrázolásos töredék van. Közülük a nagyobb méretű kivágásokkal határolt, kezdetleges megmintázású emberfej. (XXX. t. 6.) A nyaknál törés nyomai látszanak. A fej fölfelé függőleges, domború felületű tagozatban folytatódik, ezért hihetőleg a csempe áttört előlapjának középső osztópálcája lehetett.

4 A másik töredék, amelyen az arcábrázolásnak csak az alsó fele van meg, zárt előlapú kályhacsempéhez tartozott. A sima háttérből az arc erősen kidomborodik. (XXX. t. 2.) Megmintázása a másiknál valószerűbb. Az áll alatt magas nyakú ruha redőzötten ábrázolt gallérja látszik. A leletanyagból még két áttört csempetöredék ismeretes, amely valószínűleg emberalakhoz tartozott. Az egyiken, feltehetőleg, lazán leomló ruha alsó részének redői látszanak; (XXX. t. 12.) a másik töredék bizonyára egy férfialak deréktól lefelé eső részét ábrázolja. (XXX. t. 10.) A szűk nadrágot viselő férfinak csak egyik combja van meg, térdig; rövid felső ruháját a derékon széles, bemélyített négyszögekkel tagolt öv fogja össze. Az övről a derék jobb oldalán valószínűleg tarsoly függ lefelé. Az állatalakos töredékeken madáralakot — valószínűleg vízimadarakat — látunk. Négy töredék kiterjesztett szárnyú madár testének részleteit mutatja. Közülük kettő-kettő teljesen megfelel egymásnak, (XXX. t. 4-—5, 8—9.) ami arra utal, hogy azonos préselő-mintán készült.

5 Különbség csak az utólag kivágott áttörések formájában van. Itt viszont láthatólag az egymástól eltérő madáralakok között van egyezés a sima szélű, illetőleg a szárny alsó tollait bevágásokkal jelző áttörés módjában. (XXX. t. 5, 9.) Feltehető, hogy a csempe bal alsó sarkában elhelyezett kisebb és ugyanazon szegély mentén, de magasabban levő nagyobb madáralak azonos csempét díszített. Ezeknél jóval nagyobb és másfajta madár fej- és görbülő nyakrésze maradt meg egy másik töredéken. (XXX. t. 1.) A nyak tollait ugyanúgy, mint a kisebb madáralak testének tollazatát is, pikkelyszerűen dolgozták ki.

6 A XXX. t. 7. alatt bemutatott áttöretlen csemperészleten ábrázolt domborodó felületű mintán is ilyen jelölést láthatunk. 3 A XXIX. t. 3. anyaga vöröses-barna színű. 4 Hasonló megoldás ismeretes a vasvári középkori kályhacsempék között: címertartó angyal feje mérműves osztópálcához kapcsolódik. Kádár Z., Művtört. Ért. 2(1953) 71. 3. kép. 6 A kályhacsem pe töredékek egy részén egymással párhuzamosan haladó vonalak, a kályhacsempe negatívról átnyomódott farostlenyomatok látszanak. Valószínű, hogy a kályhacsempe előlapjának díszítését fából faragták ki, majd rányomkodott és kiégetett agyagból készítették a sokszorosításra alkalmas kályhacsempe negatívot. 6 Három töredéken (XXX. t. 4, 8—9.) a tollazat jelölése csak elmosódottan látszik.