Folia archeologica 13.

Parádi Nándor: A nagykanizsai vár középkori kályhacsempéi

A nagykanizsai vár középkori kályhacsempéi 185 A kályhacsempék pontos méreteit megállapítani nem tudjuk. A „kályha"részek töredékei alapján azonban kétségtelen, hogy a díszítmények mintegy 20—22 cm széles, négyszögletű, illetőleg háromszögletű olyan csempék előlapján voltak, amelyeknek „kályha"-részét félhengeresen alakították ki. Meg kell emlékeznünk egy zömök, alul kissé csonka, felül törött oszlopszerű tárgyról. (XXX. t. 11.) Kúposán szűkülő talpából kinyúló testét két szakaszban hat-, illetőleg ötszögletű hasábbá faragták. A kályha felső részén alkalmazott, szabadon álló díszítmény lehetett.

7 Fentiekből kitűnik, hogy a vizsgált csempék mintakincsének egy része — pl. a mérműves ábrázolásúak — rokonok az országszerte ismertekkel. Mivel pedig nagyobb központokból származó darabokkal (zöldmázas) együtt bukkannak fel, mintaképükkel is számolhatunk. Ám ezek a díszítésformák egyúttal sajátos egyéni vonásokat is mutatnak. (Pl. a szegélyhez csatlakozó hurkos szalag.) Az alakos ábrázolásúak között is akad olyan, amelynek feltételezhető korábbi mintaképe. (Redőzött ruha, övezett férfi stb.) Itt azonban a madáralakos ábrázolásokban még világosabban felbukkannak az általánostól elütő helyi sajátosságok. Ha a bemutatott kályhacsempe-díszeket a készítésmód szempontjából vizsgáljuk, azt látjuk, hogy e tekintetben messze elmaradnak a nagy műhelyek finom kivitelű alkotásaitól. Rajtuk több vonatkozásban is, mint pl. az alakok szegélyének és belső kiképzésének kontúros, a madarak tollazatának pikkelyes megoldásában stb. — határozottan a népművészet sematizáló hajlama mutatkozik meg. Ehhez hozzá kell még vennünk, hogy valamennyi mázatlan, továbbá, hogy az agyag fajtája nemcsak egymás között egyezik meg, hanem megfelel a kályhacsempetöredékekkel együtt előkerült edények egy részének, főként a talpas poharakénak; sőt egy — sajnos, csak töredékekben megmaradt — kettősfalú díszpohár külső falának még a kivágásmódja is nagyon emlékeztet a kályhacsempék áttörési módjára.

8 Tehát arra következtethetünk, hogy a fenti kályhacsempék és edények egy vidéken, egy műhelyben készültek s talán egy mester alkotásai. Olyan jó megfigyelőképességű, ügyes kezű mester kezemunkáját kell ezekben látnunk, aki a központi műhelyek termékeinek ismeretében, helyi mintakinccsel is gazdagította a megismert díszítőformákat s így új, a népművészet hatását mutató alkotásokat is létrehozott. A legutóbbi kutatások a Ny—DNy Dunántúlra, Vasvár környékére határoznak meg egy helyi sajátosságokat felmutató műhelygyakorlatot.

9 Az itteni kerámiai termékek azonban nemcsak az agyag fajtájában térnek el, hanem a kályhacsempék díszítésében is. így tehát egy új, egyéni színezetű műhellyel kell számolnunk, amely esetleg Kanizsához, vagy közvetlen környékéhez kapcsolódik. Kályhacsempéink korának közelebbi meghatározására egyes díszítő 7 Az oszlop- és fiáié-formájú tagozatok a XV. század második felében már gyakran megjelennek a kályhákon, pl. az V. László kályhához tartozó fiáié-töredékek. Holl I., BpR 18(1958) 93. kép. Hasonló látható az erfurti kályha (1473) legfelső sorát képező oromcsempéi között és a salzburgi kályhán. Uo. 109. kép. Divald K., A Gyűjtő 3(1914) 2. kép. 8 Parádi N., FA 8(1956) 164—165. XXXII. t. 4—6., XXXIII. t. 1—3. 40. ábra. 9 Méri I., Arch. Ért. 84(19571 196, 198.