Folia archeologica 13.

Parádi Nándor: A nagykanizsai vár középkori kályhacsempéi

A NAGYKANIZSAI VÁR KÖZÉPKORI KÁLYHACSEMPÉI Kerámia-kutatásunk, s ezen belül kályhacsempe anyagunk vizsgálata, az utóbbi másfél évtized alatt komoly lendületet vett. Ezt nagyban elősegítette, hogy tervszerű ásatásainkból nagy mennyiségű és változatos kerámiai anyag gyűlt össze. A korábban ismert, nagyrészt szórványosan előkerülő kályhacsempéink is pontosan megfigyelt, hiteles rétegekből előkerülő emlékanyaggal gazdagodtak. Ez tette lehetővé, hogy az elmúlt évtized folyamán, az írott forrás- és ábrázolás anyagot is szem előtt tartva, sorra lehetett venni a magyar fazekas—kályhás mesterség fejlődésének felvázolását, s ezen belül a nagy központi műhelyek kialakulásának, kapcsolatainak, hatásának vizsgálatát, valamint a vidéki műhelyek elkülönítését is.

1 Ennek a munkának további finomításához szeretnénk hozzájárulni. Az alábbiakban ugyanis olyan kályhacsempékről számolunk be, amelyek részint anyagukban, részint díszítésmódjukban eltérnek az eddig ismertektől, s így a magyarországi leletanyagban elkülönülő csoportnak látszanak. Nagykanizsán 1954—1957 között a Gyümölcsszeszipari Vállalat gyárépülete alatt és közvetlen környezetében a kanizsai vár legkorábbi, XV. századi épülete fal- és alapozásmaradványainak feltárása folyt.

2 A törmelékből és korabeli középkori feltöltésből kerültek elő — máshonnan is ismert kályhacsempe töredékekkel együtt — e dolgozat tárgyát képező mázatlan kályhacsempék darabkái is. (XXIX—XXX. t.) A töredékekből megállapíthatóan e kályhacsempék jól iszapolt, homokkal soványított agyagból készültek. Színük világos szürkés-sárga. Jó égetésűek. Legtöbbjük áttört előlapú volt (XXIX. t. 1—13., XXX. t. 1, 3—6, 8—10, 12.), de néhány zárt előlapú kályhacsempéhez tartozó töredék is előkerült. (XXX. t. 2, 7. Az áttört előlapú töredékek egy része gótikus mérműveket mutat, (XXIX. t. 1—12.) más részén pedig ember- és állatábrázolás látható. (XXX. t. 1—10, 12.) Az előbbiek nagyrészt kerek formájú, küllős rózsaablak részletei, (XXIX. t. 1, 3, 5—8.) de akad közöttük ún. szamárhátív (XXIX. t. 2.) és középső osztóléc darabja is. (XXIX. t. 10.) Hasonló díszítésű más töredékek is előkerültek az ásatáson. Ezek azonban 1 Itt csupán az utóbbi években megjelent néhány ide vonatkozó tanulmányra kívánunk utalni: Holl I., Arch. Ért. 79(1952) 183—185.; Voit P.

—Holl I., BpR 17(1956) 108—138.; Méri I., Arch. Ért. 84(1957) 187—204.; Ua., Acta Arch. Hung. 12(1960) 331—360.; Holl I., BpR 18(1958) 211—278. 2 Arch. Ért. 83(1956) 101. 84(1957) 88.; Az 1956. év régészeti kutatásai. RF 9. (Bp. 1958) 46—47.; Az 1957. év régészeti kutatásai. RF 10. (Bp. 1958) 48. — A leletanyag közlésre átengedését Méri Istvánnak köszönöm.