Folia archeologica 13.

Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése a XV. században

Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése 163 síink szerint az öntött kulcsfülek jelentős száma aszimmetrikus. Az 57.728.c. számon beleltározott kulcsunknál is a kulcs fülének képzeletbeli főtengelye nem esik egy vonalba a szár tengelyével. (49. ábra 9.) A belső felület megosztása a kor ízlésének megfelelően csúcsíves, azaz enyhe dülény alak, melynek két alsó szárával párhuzamosan egy-egy hossznégyszög alakú híjazás látható. Természetesen, nem szabály már a XV. század második felében, hogy a kulcslyuk belső felosztása dülény alakot mutasson. Előfordul, hogy a híjazás a kulcslyukhoz hasonló amelyet hengeres áttörések vesznek körül. (49. ábra 8.) A XIV. században jelenik meg a három, illetőleg a század végén a több karélyos kulcs hazánk területén. A karélyosodás első megnyilatkozása a dülény

r alakú fület módosítja oly módon, hogy a dülény alakú fül csúcsait összekötő egyenes körület-pálcát középen enyhén megnyomja. Ez a mélyedés ugyan egyre nő, azonban a karélyok hegyes kiképzésüket változatlanul megtartják, és csak a XV. század végére válnak szabályossá. Ezek között tömör és üreges kulcsokat egyaránt találunk. (49. ábra 21—22.) A XIV—XV. század fordulóján készült darabnak tekinthetjük az Udvarhely megyei Székelyszáldoboson felszínre került darabunkat.

2

2 Tömör szára egy darabból készült. Füle korong alakú lemezzé kovácsolt, kilenc helyen szabálytalanul áttört. (50. ábra 5.) Szélein stilizált virágdíszt találunk. Budaőrsi leletünk az előzőhöz hasonló. Lapos füle öt karélyos stilizált virágdísz.

2

3 Ez a motívum, természetesen, nem új, de a kulcsokra csak a XV. század második felében kerül. A kulcs fülének belső díszítése a XV. század végén jelentős fejlődést mutat. Szerintünk egy-egy darabnak beható vizsgálata elárulja, hogy a korábbi századok termékeit a XV. században átalakították. Ugyanis a kulcsfül belső megmunkálásának utólagos nyomai sok esetben láthatóak. Alkalmazzák már a kulcsfül tengelyétől jobbra és balra elhajló volutás díszítést. Ezt a fülön kívül készítették el, egy kisméretű tönkbe forrasztották, majd ezzel együtt a fülbe helyezték. (49. ábra 11.) Néha a volutás díszítés két emeletet kapott, sőt a fülön kívül, a fül és a szár összedolgozásánál, jobbra és balra felfelé hajló megmunkálásban is jelentkezik. (49. ábra 15.) A XV. századi kulcstípusok legszebb példányai közé tartoznak a későgótikus kis kulcsok. Üregesek és csaknem minden egyes példányon megtaláljuk a fül alatt a szorítógyürűt. E kulcsoknak füle ugyan hengeres, de tetején gyakran csúcsbafutó tüskés kiképzést kapott. (49. ábra 12—14.) Előfordul, hogy a fül egy vékony lemez segítségével kettéválasztott, és rajta mindkét oldalon gótikus betűk találhatók. Ilyen példánynak tekinthetjük az Ercsiből származó kulcsunkat is, amelynek fülében gótikus A, illetőleg P betűt láthatunk.

2

4 A XV. századi kulcsok fő típusainak ismertetése után a rendelkezésünkre álló zárszerkezeti rendszerek segítségével vázolnunk kell a század zárszerkezeteinek működésére vonatkozó ismereteinket. A XV. századi zárszerkezetek az előző századhoz viszonyítva igen jelentős fejlődést mutatnak. A kérdés megvilágítása céljából vizsgálat alá veszünk egy XV. századi szentségtartó fülke ajtaján elhelyezett zárszerkezeti rendszert.

2

5 2

2 Ltsz. 1928/78. Magyar Nemzeti Múzeum. 2

3 Ltsz. 1908/134-18. Magyar Nemzeti Múzeum. 2

4 Ltsz. 1870/203-1. Magyar Nemzeti Múzeum. 2

5 A Liège-i 1278. évi zsinat mondta ki elsőnek, hogy az oltáriszentséget jól zárható fülkében kell tartani. Vő. Csányi K., A vasművesség. Az iparművészet könyve. III. (Bp. 1912) 48. 11«