Folia archeologica 13.

Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése a XV. században

164 Temesváry Ferenc Ez világosan mutatja, hogy a zárfenéklemez a XIV. századi formát még megtartja. (XXVII. t.) A szerkezet egyszerű alaplemezre szerelt néhány alkatrészből áll. Az alaplemez a dió irányában kissé kiszélesedik, amely kiszélesedést — mint ahogy a többi korabeli daraboknál is, az egyszerű korstílust meghaladóan — a szükségszerűség fejlesztette ki. A nyelvszár két bujtó alatt mozog, kovácsolt, végén csappinósra képzett. Rugólemezét két lemez képezi, amely a hosszanti tengelytől jobbra és balra felszegecselt egy-egy karból áll. Az egyik kissé ívelő szilárdan rögzített, míg a másik egy szegecs körül mozog. Ez az utóbbi tulajdonképpen egy közvetítő kar. Ez a mozgó kar fekszik neki a nyelvszár végének, míg ezen karnak szegecs felé eső harmadához az ívbe kovácsolt, rögzített lemez támaszkodik. A rugórendszernek ez a megoldása a korai zárszerkezeteknél igen gyakori. A nyelvszár hátramozdításakor a rögzített kar csak néhány millimétert mozdul el, ugyanakkor elhelyezése folytán oly erőt tud gyakorolni a mozgó karra, hogy az a végének feszülő nyelvszárat eredeti helyzetébe tolja vissza. Lényegében azonos jellegű darabnak tarthatjuk a visegrádi vár XV. századi zárját. Ennek a darabnak is kiszélesedik zárfenéklemeze, azonban a működtetést nem az áttéti karok, hanem az egyszerűen megcsavart rugós lemezrendszer — a mai zárrugók primitív őse — biztosítja.

2

6 A XV. század második felében tűnnek fel Magyarországon az ún. bross típusú lakatok. Szerkezeti rendszerüket és anyagukat illetően igen változatosak. Két fő csoportba oszthatjuk őket : a vasból készített csúsztatókulcsos darabokra és a bronzból készített egyszerű „bross" lakatokra. A bross típusú lakatok fő formáját a vasból készült csúsztatókulcsos lakatok képviselik. (52. ábra 1, 4—5, 6—11, 15.) Két fő részből állnak: a lakattestből és a kengyelrendszerből. Ugyanis a mozgó alkatrészeket egybefogó boríték két oldalán kengyel hajlik fölé. A kengyelrendszer rögzített és mozgó kengyelrészből tevődik össze. A mozgó kengyelnek a reteszekkel ellentétes oldala bosszú tüskében végződik, (52. ábra 5.) amely a zárás esetén a rögzített kengyelben helyezkedik el. A bross típusú lakattest nagyobb felületét a szerkezeti rendszer befogadására szolgáló hengeres rész képezi. A test kisebbik része hossznégyszög alakú. Ennek belső térsége többszörösen felosztott és felbontott. A felosztás beforrasztott lemezkék segítségével történt, amelyek megfelelnek a középkori lakatok és zárak őrlemezes rendszereinek. A bross típusú lakatok biztosító lemezeit csúsztatókulcs segítségével lehetett megkerülni. (52. ábra 2—3, 12—14, 16—20.) A csúsztatókulcs két fő részből áll: a fülből és a fülből kinövő taréjból. A tarajrész maga is két részre oszlik : a taraj-felsőre, amelynek szelepe azonos a normál kulcsok taraj híjazásával: másik része a tarajalsó, amely már a nyitást szolgálja azáltal, hogy villás kiképzése — miután a kulcstest a lakat hosszanti tengelyével párhuzamosan elmozdul — a lakat reteszes biztosító rendszerét összenyomja, vagyis kibiztosít, és a lakat oldalából a kengyel egyszerűen kihúzható. A lakat kengyelének mozgó része összeépített a zárszerkezettel. Eredetileg az ék alakban kovácsolt vasmagot három lemezre hasították, oly módon, hogy a vasmag ék alakú része egy darabban maradjon. Később a biztonság fokozása céljából a központi vasmagot több részre bontották fel. 2

6 Visegrádon több zárszerkezet került felszínre, de konzerválatlan állapotban tudományos feldolgozásuk nem volt lehetséges.