Folia archeologica 13.

Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése a XV. században

160 Temesváry Ferenc a gyűrűk lényeges változást nem mutatnak. Csak nagyon ritkán tapasztaljuk megnyúlásukat, illetőleg balluszteressé válásukat. Ugyancsak nem tekinthetjük általánosnak azokat a példányokat sem, amelyeknek gyűrűs kiképzését haránt menő vonalak ékítik. Ezek többnyire levágott sarkú négyzetek, alul és felül körbefutó, kissé kiemelkedő peremmel. Rámutatunk arra a körülményre, hogy ezeknél a daraboknál a gyűrű szép lassan átmegy a szárfelső hasonló alakú megmunkálásába, s csak körülbelül a kulcsszár közepén kezd kissé a szárfelső szegletessége beleolvadni a száralsó hengeres formájába. A kulcsok szárteste a XV. században már csaknem minden esetben forrasztott. Különbséget a készítés finomsága, a forrasztás egyszerűsége között lehet tenni. Ha el nem is tűnik, de a XV. század második felére és főleg a XVI. század elejére megritkulnak a tömör, csúcsbafutó típusok, azonban a XVI. század végén, a XVII. század nagy részén egyes területeken ismét feltűnve másodvirágzásukat fogják élni. A XV. század végén jelenik meg a gótikus ízlésű rozettás kulcsok néhány darabjánál a szárköldök. Szép példáit nyújtják ennek az alcsuti kulcsok.

19 Ezekhez sok vonatkozásban hozzávehetj ük a már többször idézett 1902/77—3 számon beleltározott példányunkat is. Feltetelezhetően mindhárom darab egy műhely készítménye lehet. A szárban elhelyezett belső köldök eltérően a későbbi századok típusaitól, nem a szárközép táján van felerősítve, hanem a köldök végigmegy az egész száron és a fül tüskéjével van összedolgozva. A 3—4 mm vastag köldök a fül felé haladva egyre inkább vastagodik, s végül az egész szárbelső átmérőjét kitölti. Felső végén mély hasítást alkalmaztak, amelybe behatolt a fül tüskés végződése, néha főtengelye is, és így forrasztották össze. A rozettás kulcsok tarajkiképzése lényeges eltérést nem mutat a század egyéb kulcsaihoz viszonyítva. A taraj minden esetben külön készült, néha három darabból. Alakjuk hossznégyszögű, alul és felül egyszerűen híjazott. Feltevéseink szerint már a XV. század legvégén megjelenő belső szárköldök rendszer csak a XVI. században terjedhet el nagyobb területeken. Készítési helyük elsősorban a Felvidék. A XVI. század folyamán a taraj belső kiképzésű, sok esetben kettőskereszt alakban híjazott. A legszebb példányok Lőcséről kerültek a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába. A Magyar Nemzeti Múzeum lakatosipari gyűjteményének apró kulcsai, amelyek minden bizonnyal lakatok és kisméretű kazetták működtetésére szolgáltak, túlnyomó többségükben a XV. század termékei közé tartoznak. (49. ábra 1—25.) Bár néhány esetben korábbi — XII—XIII. századból származó — formákat is feltételezhetünk közöttük, (49. ábra 16—20.) hiteles ásatási anyaggal. vagy egyéb magyarországi ábrázolással e néhány darab megjelenését időhöz kötni nem tudjuk. A XV. századi kulcsokat kivéve, amelyek kellő összehasonlító anyag segítségével jól meghatározhatók, a korai típusok azt mutatják, hogy századokon keresztül élnek egyszerű, primitív formában. Ezen megfigyelésünk alapján arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a lakatok és a kisméretű kazetták, ládák zárszerkezeti mechanizmusában a XII—XIV. századig lényeges fejlődés valójában nem is történt. Egészen helytelen következtetésre jutnánk tehát, ha egyszerűen ezeknél a kis daraboknál a taraj fejlettsége alapján 1

9 Ltsz. 1847/15.M.-2. Magyar Nemzeti Múzeum.