Folia archeologica 13.

Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése a XV. században

Kulcstípusok és zfi

r'

me

c^

a

n'Z

mus

o^ fejlődése 161 határoznánk meg keletkezésüknek idejét. Jó példa erre gyűjteményünk 57.834.c. szám alatt beleltározott darabja, amely egyszerűségére nézve korainak mondható ugyan, jóllehet ez a kulcs a XV—XVII. században oly nagymértékben elterjedt hossznégyszögű, kisméretű, sokszor hengeres, vagy szögletes kulcsházzal ellátott lakat működtetésére szolgált. (53. ábra 22, 24.) Véleményünk szerint, már a XIV. században feltűnik a kis kulcsok hasított szárú típusa. (49. ábra 1—5.)* Ezeknél is megtaláljuk a szárfelsőn a hengeres, szegletes — több esetben kannelírozott gyűrűt. Ezeket a típusokat a külföldi irodalom a XIV. század elejére teszi.

20 A lúdvégi református egyház edényei közül a XIV. század első évtizedeire datált aldrevandini poháron (51. ábra) is ez a típus tűnik fel egyszerű formában.

21 Magyar vonatkozásban keletkezésüket a XIV. század második felére és inkább a XV. századra kell helyeznünk. Feltevéseinket különösen alátámasztja az 57.721.c. számon gyűjteményünkbe iktatott darabunk is, amelynek taraján alul öt helyen híjazást láthatunk. (49. ábra 5.) Ezek közül az első, harmadik és ötödik hossznégyszögű, míg a második és a negyedik félköríves. Ha hozzászámítjuk a taraj kiképzésének egyéb részleteit, világosan látható, hogy igen fejlett őrlemezes zárszerkezeti rendszer működtetésére használhatták. Ugyancsak a XV. század termékének tarthatjuk az 57.722.c. számon újra beleltározott kulcsunkat is. Ennek a darabnak érdekessége a taraj és a szár megmunkálásában van. Ugyanis a szár négy tüskére bontott. (49. ábra 23.) Ezek a tüskék eredetileg négyszögletesek voltak, de a használatban kissé megkoptak. Négyszögletes kiképzésüket minden kopás ellenére is megtartották, ami mutatja, hogy önálló mozgást nem végeztek. Eredetileg a négy tüske egy mozgó köldökben helyezkedett el, amellyel együtt lényegesebb kopás veszélye nélkül foroghatott. Feltevéseink szerint az első, igazolhatóan XV. századot mutató forgóköldök megjelenését bizonyítja a magyar lakatosiparban. A XV. században ugyanúgy, mint a korábbi időkben a kulcs fő anyaga a vas, azonban előfordulnak bronzból öntött példányok is. Ezek formában mindig az adott századot jellemző nagy kulcsok alakjait követik. Legnagyobb részük tömör, s a szár végén csúcsbafutó rövid tüskében végződik. Több esetben tapasztaljuk, főleg a XIV. századtól kezdve, hogy a kisméretű bronz kulcsokat is díszítik, elsősorban a kulcs fülének belső megosztásával. Megfigyelé2

0 Metman, L., Le Musée des Arts décoratifs. Palais du Louvre Pavil on de Marsan. Le Métal. (Paris é. п.) X. t. 69. 2

1 Posta В., Dolg. 7(1916) 138—139. 1

1 Folia Archacologica 51. ábra