Folia archeologica 13.

Kádár Zoltán: A nagyszentmiklósi kincs triumfális képtípusainak eredetéről

A nasys^entmiklosi kincs triumfilis képtípusainak eredetéről 121 ábrázoláson is hasonló értelme lehet az emberfejű oroszlán farka csomóra kötésének. Hasonló jelenet a kincs 7. sz. korsóján is látható. Ennek két keskeny oldalán egymás fölött, váltakozó ritmusban két-két emberfejű, állattestű lényen „lovagló" alak látható. Közülük az egyik típusa — a mitikus keveréklényt illetőleg — közeli rokonságot mutat a fentebb tárgyalt démon alakjával, csupán a fejét díszítő diadémon holdsarló helyett hármas liliomszerű virágdísz (?) látható, testét pedig nemcsak apró poncolt pettyek, hanem vékony vésett csíkok is díszítik. Egyébként ez a lény sokkal karcsúbb, mint az előző, ragadozószerű teste inkább párduc és tigris keverékének hat, mintsem oroszlánhoz hasonlónak.

2

4 Lényegesen eltérő azonban a „lovagló" alak: bár ez is fénykoronát hord, de ez a korona inkább sugárkorona, mint lángkorona; egészen más a kezében tartott tárgy, két karjával íj helyett magasan a feje fölé feszített lobogó, stilizált köpenyt tart. Ebben az ábrázolásban — Fettich véleményéhez csatlakozva —, egy ősi mezopotámiai hagyományokat továbbfejlesztő helle nisztikus-orientális jellegű Dionysos-szerű istenséget ismerhetünk fel;

2

5 a másik emberfejű vadállaton lovagló alak még inkább hellenisztikus jellegű — egy ággal harcoló alak ráugrott egy sugárkoronás kentaurra, aki követ akar dobni a hátán ülőre.

2

6 A 2. és 7. sz. korsó rokon ábrázolásai tehát hasonlóságuk ellenére különböző kultúrák összeszövődését árulják el és stílusbelileg is eltérőek. A 2. sz. korsó vizsgált képtípusai sokkal plasztikusabbak, zártabb, tisztább kompozíciójúak, mint a 7. számúé. Tartalmi mondanivalójuk, ikonográfiái megfogalmazásuk is sokkal világosabb, mint az utóbbié. Szinte azt mondhatnánk, hogy az előbbi dombormű, az utóbbi textilszerű. Bizonyos tehát, hogy a két korsó különböző idejű műhelyek terméke, minden bizonnyal a 2. sz. a korábbi, bizonyos mértékben előképszerű, a 7. sz. a későbbi, az utánzó. Ez a megállapítás nemcsak a szóban forgó képtípusokra érvényes, hanem az alább még röviden vizsgálandó, ún. Ganymedes, ill. Anahita jelenetekre is. Szólnunk kell még az emberfejű vadállat képtípusának néhány olyan változatáról is, amelyek ugyan nyilvánvalóan későbbiek, mint a fentiek, de némileg hasonló típust örökítenek meg. E kérdésre azért kell kitérnünk, mert a fentebb idézett szakirodalomban néhány szerzőnél e típus késői változataival kapcsolatos vélemények helyesbítésre szorulnak. A XI—XIII. század festészetében két hasonló típust ismerünk. Az egyikhez tartoznak az Apokalypsis ábrázolásokban megjelenő emberarcú, koronásfejű, oroszlánfogú, skorpiófarkú, szárnyas „sáskák", amelyek a biblikus szöveg szerint „.

similes equis paratis in proelium". (Jn. Apoc. 9, 7.)

2

7 Ezek az ábrázolások — így pl. a XII. századi Saint Savain-i freskókon leegyszerűsített formájukban (koronás asszonyfő, szárnyas lótest hosszú, felkunkorított farokkal),

2

8 középső helyet foglalnak el a nagyszentmiklósi kincsen szereplő emberarcú ragadozó és a XIII. századi perzsa miniatúrákon megjelenő ún. buraq között. A perzsa miniatúrákon Mohamed alakja jelenik meg a buraq hátán.

2

9 2

4 Mavrodinov, N., i. m. XIII., XIV. t. 2

6 Fettich N., i. m.16. 2

6 Vö. Avesta: Yäst 19,41.; Lömmel, H., Die Yäst's des Awesta. (Göttingen—

Leipzig 1927) 180. 2

7 Vö. összefoglalólag: Réau, L., Iconographie de l'art chrétien. II. (Paris 1957) 702. 2

8 Hautmann, M., Die Kunst des frühen Mittelalters. (Berlin 1929) 640, 738. 2

9 Mavrodinov, N., i. m. 83. kép.