Folia archeologica 13.
Kádár Zoltán: A nagyszentmiklósi kincs triumfális képtípusainak eredetéről
122 Kádár Zoltán Ez a kompozíció Mavrodinov 3 0 és Győrffy 3 1 nézete szerint a nagyszentmiklósi kincs emberfejű oroszlán ábrázolásával rokon. Utóbbi szerint „a kincsen ábrázolt mitikus állat oly közel áll a mohamedán buraq-ábrázolásához, hogy fel kell tennünk, hogy a megrendelő elképzelését mohamedán ötvös kivitelezte. Maga a motívum azonban végső fokon nem az iszlám világából ered, hanem steppei gyökerekből táplálkozik." 3 2 Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a buraq koronás női fejjel, hasított patával, foltos, karcsú testtel és hosszú vékony farokkal, szárnyak nélkül (!) ábrázolt mitikus keveréklény. Teste tehát egyáltalán nem oroszlánszerű, inkább a Mezopotámiában őshonos foltos dámszarvasokhoz hasonló. 3 3 (A 2. sz. korsón is szerepel a dámszarvas.) Legfeljebb farka emlékeztet a ragadozókéra, azonban az sem oroszlánszerű, inkább szarvas — párduc keveréklény, mint a nagyszentmiklósi emberfejű oroszlán utóda, s kialakulásában valószínűleg az ősi mezopotámiai elképzelések mellett a keresztény -—• szintén mezopotámiai gyökerű —, apokaliptikus állatszimbolika játszhatott szerepet. Ha már okvetlenül a kialakult középkor századaiban keresünk kapcsolatot a nagyszentmiklósi kincs mitikus alakjaihoz, akkor nem érdektelen, hogy az árpádkori timpanonokon az „Agnus Dei" ábrázolásokon szereplő oroszlán általában csomózott farkú. 3 4 Ez utóbbi adat — amely egyébként stiláris és ikonográfiái szempontból más jellegű, mint a nagyszentmiklósi állatalakok — felveti a kérdést, mi lehetett tehát a nagyszentmiklósi kincs vizsgált képtípusának tartalmi jelentése? Hogyan illeszkedik be tartalmilag és formailag az iráni és a steppei népek művészi kultúrájába, továbbá lehet-e valami kapcsolata a honfoglaló magyarság művészetével és vallási képzeteivel? E kérdéscsoport megvizsgálásához három szempontot kell különösképpen figyelembe vennünk: a) miként magyarázható a vizsgált triumfális képtípus az iráni mitológiából, hiszen látjuk, hogy művészileg a mezopotámiai ősi hagyományokat folytató iráni művészettel szoros kapcsolatban áll; b) hogyan kapcsolódnak ehhez a képtípushoz a 2. sz. korsón szereplő egyéb triumfális jelenetek; с) találunk-e a 2. sz. korsó ábrázolásai között olyan vonásokat, amelyek nemcsak egyes vonásaikban, de egészében is a kincset, ill. annak egyes darabjait a lovasnomád népek, így a honfoglaló magyarság művészi kultúrájához is kapcsolják? Az utóbbi kérdést ezúttal csak a felvetett alapszempont — a triumfális ikonográfia -— nézőpontjából szeretnénk megvizsgálni. Az első kérdés felvetésénél — az ábrázolások tanúsága alapján — a Mithras köréhez fűződő vallási képzetekből kell kiindulnunk. Az Avesta-ban szereplő Mithra-himnuszban (Mihr Yäst: Yäst X.) Mithra mint AhuraMa^da (a középiráni Ormu^d teremtménye) jelenik meg. 3 5 Ahura Mazda első teremtménye legősibb király, az iráni mitológia „ősembere", Gaya maretän, (közép-perzsa Gayömart) Mithra testvére — az al Birünl által feljegyzett legenda szerint —, legyőzve a sötétség princípiumát,Angra Manju-t (Ahriman), a hátán lovagolt. 3 6 3 0 Uo. 131. 3 1 Győrffy Gy., i. m. 604. 3 2 Uo. 3 3 Vö. Brehm, A., Az állatok világa. (Bp. é. n.) 314. 3 1Bopay T., Regnum 1940—1941. 94. főként 113. 3, 4. kép. 3 5 Vö. erről legújabban: Gershevitch, L, The Avestian hymn to Mithra. (Cambridge 1959) 69. 3 6 Nyberg, H. S., Die Religionen des Alten Iran. (Leipzig 1938) 481.
