Folia archeologica 13.
Barkóczi László: Adatok Brigetio későrómai történetéhez
110 Barkódéi László A második temetőrész sírjai kőlapokból gondosan megépített sírok és másodlagosan felhasznált szarkofágok. Lényeges különbség mutatható ki a két temető sírjainak megépítése között. A harmadik temetőrész sírjai szintén gondosan megépített sírok és ebben a temetőben szerepel az ókeresztény ritusra emlékeztető cubiculum-szerű építmény is. A negyedik temetőrészben találunk egy szarkofágot, 5 kősírt, 8 cserépsírt, 2 db cseréppel fedett csontvázat és 4 földsírt. Viszonyítva az első temetőhöz, itt lényegesen gondosabb a temetkezés, a második és harmadik temetőrészben talált sírokéval hozható egy szintre. A temetkezés módjában tehát találhatók különbségek, főleg az első temetőrészt illetően. A sírok irányításának megoszlása az egyes temetőrészekben a következő: az elsőben Ny—K-i irányításúak, fej nyugatnak: három sír; fej keletnek: egy sír. ÉNy—DK irányítás, fej északnyugatnak: hét sír; fej délkeletnek: két sír. Ugyanilyen irányítású még négy sír, de a fej helyzetét nem ismerjük. ÉK— DNy-i irányítású, fej északkeletnek: két sír. A második temetőrészben a sírok irányítása ÉNy—DK, kivéve a 3. sírt, mely DNy—ÉK-i. A vázak helyzetét a sírokon belül nem ismerjük. A harmadik temetőrész sírjai és sírkamrája К—Ny-i irányúak. A vázak helyzetét a sírokon belül nem ismerjük. A negyedik temetőrészben csak három sírnál találunk utalást a tájolásra, ezek Ny—K-iek, de a vázak helyzetét a sírokon belül itt sem ismerjük. Meg kell még említenünk azt, hogy az első temetőrészben az alaprajz szerint két periódus látszik. A 3. és 7. sír érintkezik egymással. A 18. sír kissé vágja a 17. sírt, a 2. sír a 6. sírt. A második temetőrészben ilyet nem tapasztalhatunk, úgyszintén a harmadikban sem. A negyedik temetőrészről nincs alaprajzunk, de minden bizonnyal lehettek átfedések az egyes síroknál. Az első és negyedik temetőrészben viszonylag sok a melléklet nélküli sír. A sírokból előkerült leletanyag nem olyan jellegű, hogy azt egészen szűk időhatárok közé szoríthassuk. így tehát elsősorban arról beszélhetünk, hogy milyen az anyag jellege az egyes temetőkben. Az első temetőrészből előkerült tárgyak száma csekély, kiemelkedő daraboknak kell tartanunk a mázas kancsót, a két üvegpoharat és üvegpalackot. Sem ezek, sem a két esetben előforduló csont karperec, vagy az állatfejes bronz karperec nem határozzák meg a temető jellegét — tekintettel szórványos előfordulásukra. — Figyelemre méltó azonban, hogy öt sírból is előkerült vascsat, továbbá a hagymafejes fibulák teljes hiánya. Ezek a jelenségek a többi temetőrészekben nem fordulnak elő. A második temetőrész borostyánpálcája, bronz orsója, vagy akár csont hajtűje szintén nem alkalmas egy-két, akár három évtizedes időhatárok megállapítására. De ugyanez a helyzet az egészen egyszerű formájú üvegekkel, vagy akár a díszes mécsessel is. Ebben a temetőben is találunk egy db állatfejes karperecet. A harmadik temetőrész üvegpoharáról tudjuk, hogy Valentinianus éremmel ismeretes Pannóniából. 1 2 1 2 Barkóczi L., FA 12(1960) 122. 12.j.
