Folia archeologica 13.

Barkóczi László: Adatok Brigetio későrómai történetéhez

Adatok Brigetio későrómai történetéhez. 111 A negyedik temetőrészben, a leletek számához viszonyítva, elég gyakori a kis egyfülű bögre. A 4. sír kis bögréje alul öblösödő hunkori forma, finoman iszapolt agyagból. A 6. sír kis bögréje is finoman iszapolt agyagból készült. A két üveg elég általános forma. A hagymafejes fibula és a csont karperec töredéke szintén nem határozzák meg a temető jellegét. Az általános későrómai áruk mellett, ami bepillantást enged a típusárukon túl a vegyes összetételű lakosság viszonyaiba, a 20. sír korongon készült, durva, szürke edénye, valamint a 21. sír kézzel formált durva agyagfazeka említhető meg, melyre körben fél fenyőgally-minta van bekarcolva. A leletanyag időrendi értékelése az érmektől függetlenül nagyon nehéz. Az érmek ebben az esetben terminus post quem datálnak, vagy egyidejűségről tanúskodnak. Nélkülük annyit állapíthatnánk meg, hogy a sírleletek a IV. sz. második feléből származnak,

1

3 miután egyes tárgyakról, illetve azok egyes típusairól nem tudjuk megállapítani, hogy milyen évtizedben voltak használatban, s hogy koruk felvihető-e 400-ig, vagy akár 410-ig. Az érmek alapján az első temetőrészt legalább Theodosius uralkodásának végéig, másodikat 360 és 370 közé datálhatjuk, a negyediket pedig valamivel korábbra. A harmadik temetőrészből nem került elő érem. Miután azonban Brigetióban ezekben a temetőkben fordulnak elő a legkésőbbi érmek, valamint a sírok topográfiai elhelyezkedése is azt mutatja, hogy itt a legkésőbbi temetőkről van szó, az érmek szerinti datálás, ami a temetkezés végződését illeti, nem fedheti a valóságot. A temet őkben előforduló csont karperecek,

1

4 bronz karperecek,

1

5 üvegpoharak,

1

6 üvegpalackok,

1

7 ólom-mázas korsók,

1

8 egyfülű szürke bögrék

1

9 általános kísérői a IV. sz. második feléből származó temetőknek. Többször foglalkoztak már az itt is szereplő típusokkal és jelen esetben feleslegesnek tartjuk az analógiák felsorolását, csupán irodalmi utalásukat adjuk. Fel kell azonban hívnunk a figyelmet egy új adatra az első temetővel kapcsolatban. Az első temető 14. sírjából előkerült Theodosius érem mellett találtak még 2 db Valens és 1 db Valentinianus kisbronzot. A kísérő leletanyag, a csont karperec, az állatfejes bronz karperec használata — jelen esetben éremmel datálva — 395 körüli időkig észlelhető, de minden bizonnyal használatban lehettek az V. sz. elejéig. A pannóniai pénzforgalom 375-ig, Valentinianus haláláig rendszeresnek és normálisnak mondható. 375-től kezdve szakadás áll be és a pénzforgalom igen esetleges lesz.

2

0 Ezért általános jelenség a pannóniai későrómai temetőkben az, hogy az utolsó érmek általában Valentinianus, Valens és Gratianus pénzei,

21 holott a telephelyeken — éppen Brigetióban is — még előkerülnek II. Valen1

3 Utoljára összefoglalóan: Uo. 122—129, további irodalommal. 1

4 Uo. 123, további irodalommal. 1

6 Uo. további irodalommal. 1

6 Uo. 122, további irodalommal. 1

7 Uo.; Radnóti A., Glasgefässe und Glasgegenstände. Intercisa П. AH 36 (Bp. 1957) 149. 1

8 Barkóczi L., FA 12(1960) 233.; Póczj K., Keramik. Intercisa II. AH 36 (Bp. 1957) 71—75. 1

8 Uo. 53—69. 2

0 Barkóczi L., FA 12(1960) 127. 2

1 Uo. 123. felsorolt későrómai temetők, további irodalommal uo. Ehhez még: Biró E., Arch. Ért. 86(1959) 173—176. Ságvárral kapcsolatban: Radnóti A., Arch. Ért. 52(1939) 148— 164.; Ua., MTA К II. 5(1954) 495.