Folia archeologica 12.
M. Kabay Éva: A szalacskai koravaskori tumulusok anyaga a Magyar Nemzeti Múzeumban
A s^alacskai koravaskori t iimiilusok 55 1951. 129. 79. Átégett vasszegek. 1951. 129. 80. Égett vasdarab. 1951. 129. 81. Lignitkarperec. A bronzoktól zöldes színt kapott. Belső felületén tintával írott 116-os szám. 1951. 129. 82. Cseréptöredék barázdával. 2 4 A tumulusok szerkezetére és a temetkezési rítusra vonatkozóan is kizárólag Klim jegyzeteire, Rómer publikációjára és Gallus ásatási jelentésére támaszkodhatunk. Ilyen természetű összegező megfigyeléseiket teljes egészükben közöljük az alábbiakban. „Tapasztaltatott, hogy azon halmoknak, melyek domboldalban feküsznek, sírkamrája nem a közepén van, hanem igen közel a völgy felőli oldalon." (Klim) Rómer F/óris Hencz és Kammerer megfigyeléseire támaszkodva azt írja, hogy „a nagy halmok kőből épített boltozattal borítják be a sírt. A kis halmokat közvetlenül a hamvak fölé emelték, boltozat nincs. A (sír) talaja mindig köves földrétegből áll körülhordva megmunkálatlan kövekkel, befedve egy, vagy több kősorral, melyek vaskos kőtömbökből állnak, s ezek fölé emelték a 16—18 m magas halmot." (Compte rendu II. 115—117.) Rómer a rítusra vonatkozóan azt írja, hogy máglya nem volt a tumulusokban, mert nem maradt semmi nyoma, s a hamvakat nem urnába helyezték, hanem gyakran a földre öntötték. (Compte rendu II. 115—117.) Gallus Sándor jelentésében részletesen leírja a tumulusok szerkezetét és a temetkezés menetét. „A sírok fölé halmozott föld a halott emlékére készült, tehát síremlék. A döngölt földből és agyagból épült tumulusok amúgy sem tudták volna sokáig megvédeni a rejtett holmit. Ásatása könnyű és nem fáradságos... Hogy fogalmat alkothassunk magunknak ily halomsír berendezéséről, ismertetem a legnagyobb felásott sír szerkezetét. Először is négyszegletes sírkamrát építettek, amelynek gerendafalát a négy sarkon kövekből épült oszlopokkal erősítették meg. Utána a sír előterében húzott keskeny és sekély árokban elhelyezték a máglyából összekapart csontokat és néhány tárgyat, ami e munka közben a csontok közé keveredett. Természetesen sok faszén és hamudarab is található e rétegben. Utána a sírkamra egyik sarkában elhelyezték az élelmet tartó urnákat. Az urnák több esetben külön a sír számára készültek, igen díszesek, de roppant felületes a technikai kivitelük. Látszik, hogy gyorsan, a haláleset után készítették el őket, felületes égetéssel. Ezek után az edények fölé, de részben a hamu és az égett csontréteg fölé is belső, döngölt sárfalat emeltek. így a sírban két, egymástól elválasztott kamra keletkezett. Ezek egyikébe a máglyáról összekapart égett használati holmikat helyezték (gombok, zabiák, fenőkő stb.), természetesen itt is sok égett csont, hamu és faszén került elő, de az emberi csontok nagy része az alsó máglyarakásban volt. A másik szabad kamrába összetörött edények sok cserepe került. A kétféle máglyamaradvány egy temetéshez tartozott, mert itt is, ott is ugyanazt a holmit találjuk. Ugyanannak a halottnak a ruhadíszeit stb. találtuk 2 4 A Magyar Nemzeti Múzeumban a két ásatási anyagon kívül szórványként, tehát nem bizonyíthatóan tumulusanyagként négy tételszám alatt találunk koravaskori leleteket: 1876.188.1 — 2., 1876.189.1., 1931. 33.1 —13a-b., 1938. 22. 1-6. (Agyaggúlák, orsógombok, egy bronztű és egy bronzgomb. Utóbbi elveszett.)
