Folia archeologica 12.

Szakács Margit: Zarzetzky József pesti gyufagyárai

312 Szakács Margit igazgatója volt és ekkor már társas viszonyban állhatott a gyárossal, vitte ki a képet.. Minden valószínűség szerint nemcsak kiállításra, hanem eladásra szánták. Későbbi tudósításokból ismerünk ugyanis két hasonló képet, amelyek szintén kiállításra készültek. Az egyik a pesti Leitner és Grünwald által készíttetett, 500 000 darab gyufából álló, Budapestet ábrázoló képet, 1500 forintért kínáltak eladásra. A másik képet a győri Neubauer Károly állította ki 150 forintos áron. Mindkettő az 1873-i bécsi világkiállításon lett közszemlére téve.

6

2 Hogy vevőre találtak-e, nem tudjuk. Lehet, hogy a Zarzetzky-kép is vásárló hiányában került vissza és egyik leszármazottja révén került néhány éve köztulajdonba. A kép kirakásához az 1863-as metszet szolgált mintául. A két kép között — a képek különböző készítési módjaiból természetszerűen következően — kisebb eltérések vannak. A gyárképet széles, díszített keretelés veszi körül. A keretben felül magyar nyelvű felirat: „Zarzetzky Józs. kir. szab. Gyuszer-gyára Pesten", alul németül: „K. K. Priv. Zündwaaren Fabrik des Joseph Zarzetzky in Pest.", középen — a sorok között — koronás magyar címer. Kétoldalt szimbolikus alakok, baloldalt Merkur, jobbra Pannónia, oszlopos építményen álló, egész alakja. A kép 99 cm széles, 78 cm magas és 12,5 cm mély. 5 cm széles keretű üveges ajtóval ellátott faszekrényben van elhelyezve. A több százezer gyufából álló kép minden egyes darabja, precízen megmunkált, rövid, kerek szálaival jól mutatja a felhasznált anyag készítésének technikáját. E kor gyártási technikájával foglalkozó Freeskay visszaemlékezve a kénes gyufák készítési módjára, még „otromba faszálakról" beszél, amelyek durván voltak lehasítva és egyik végük felszántúan (rézsútosan) megmetszve.

63 Az első villós (foszforos) gyújtók sem voltak másmilyenek. Ezekkel ellentétben nagy fejlődést mutat a hetvenes évek technikája, amikor már különféle eszközökkel majd gépekkel végzik a faszálak megmunkálását. Freeskay nagy elismeréssel adózik „a csinos, kerek, négy vagy hatszegletes, bordás szálaknak, amelyek mind egyenlő hosszúak és egyenlő simák". Az általa leírt eljárásokhoz hasonlóan készülhetett képünk szálainak kidolgozása. Bár a kirakás is gondos és fáradságos munkát igényelt, a kép értékét elsősorban a közel százéves ipari termék jelenti s mint régi gyufaiparunk érdekes emlékét tartjuk számon. A hatvanas évek sikereit mintegy betetőzte az a kitüntetés, amely a legnagyobb elismerést jelentette Zarzetzky számára — az iparfejlesztő tevékenységéért kapott érdemkereszt. Gyárának életében a kiegyezést követő évek hoztak változást. A kapitalizmus fejlődése gyorsabb ütemben haladt előre, nagyobb követelményeket állítva a gyáripar elé. A több termelést biztosító tőkekoncentráció megindult a gyufaiparban is. 1868-ban jött létre az „Első Magyar Gyufagyár Részvénytársaság". Zarzetzkynak is ezt az utat kellett választania, ha nem akart a versenyben lemaradni. 1868 júliusában megindult a részvények jegyzése és 600 000 forintos alaptőkével a Zarzetzky-gyár részvénytársasággá alakult át.

6

4 •

2 Magyarország a bécsi 1873-diki közkiállításon. (Bp. 1873) 61-62. 6

3 Freeskay J., i. m. 287. 6

4 Sándor V., Nagyipari fejlődés Magyarországon. 1867 — 1900. (Bp. 1954) 40.