Folia archeologica 12.

Szakács Margit: Zarzetzky József pesti gyufagyárai

308 Szakács Margit Az elemi foszfornak másik módosulata a vörös foszfor, amely nemcsak színben, hanem egyéb jelentős tulajdonságaiban is eltér tőle. A vörös színű por, amely kémiai folyamatokban sokkal nehezebben vesz részt, mint a fehér foszfor, ezért nem is gyúlékony. Oldószerben nem oldódik s így a szervezetben sem képes felszívódni, tehát mérgező hatása sincs. A biztonsági gyufák gyártásánál ezt használják. Ennél a gyufa fejét képező anyagból már hiányzik a foszfor s annak vörös módosulata a doboz oldalára került dörzsfesték alakjában.

4

1 Terjedése hazánkban is megindulhatott már a hatvanas években, sőt Neubauer József szegedi gyufagyáros már 1858-ban kezd „svéd gyufát" gyártani Pasch-recept alapján,

4

2 azonban gyufagyáraink zöme még a régi és veszélyesebb foszforos fajtájút készíti. Éppen a hatvanas évek elején a legtöbb a megbetegedések száma. A foszfornekrózisos megbetegedés az ötvenes évek végén ütötte fel fejét Zarzetzky gyárában. Főleg a női munkások között terjedt, részben mert ezek száma sok volt, részben fogékonyabbak voltak e betegség iránt. Az első megbetegedés 1857-ben történt: Márkus Johanna 17 éves leány részesült ekkor kórházi kezelésben. A gyáros 14 ft 70 krajcárt fizetett ki egy havi ápolási díj fejében.

4

3 A következő évben újabb női alkalmazottak kerültek kórházba: Ruffus Cecília 34 éves és Benyó Katalin 28 éves munkásnők. Értük 38,22 forintot, illetve 65,10 forint ápolási díjat kellett fizetnie Zarzetzkynek.

4

4 A foszforos gyufák készítésével kapcsolatban figyelembe kell venni azt, hogy gyufagyáraink sok tekintetben nem feleltek meg azoknak a követelményeknek, amelyeket az új gyártási eljárás megkívánt, s így a betegség terjedésének nem is tudtak hathatósan gátat vetni. A veszélyes kórok elhárításának egyik módja jól szellőztethető, megfelelő nagyságú munkatermeket és ezekben feltétlen tisztaságot írt elő. Azonkívül — ahogy a szabályrendeletekben is szó van erről — külön öltöző-, mosdó- és étkezőhelyiséget. A legtöbb gyufagyár, különösen a régebbiek, nem rendelkeztek ezekkel a feltételekkel s az előírt szabályoknak ezt a részét nem minden esetben tudták betartani. A 3 Bárány utcai gyár két nagyobb és tíz kisebb termében 1863-ban 100 munkás dolgozott,

45 ami azt jelenti, hogy 8—9 munkás zsúfolódott egy-egy helyiségben. Ilyen körülmények között a betegség meggátlásáról szó sem lehetett. A szabályrendeleteknek azt a részét sem tartotta be a gyárosok többsége, amely kötelezően előírta a foszforral dolgozó munkásoknak munkaruhával való ellátását, valamint a munkások rendszeres orvosi ellenőrzését. Ez a szabálysértés a tárgyalt két gyárban is fennállott. A Váci úti gyárban, amely az 1863 márciusában felvett jegyzőkönyv szerint „fekvésénél és építésénél fogva a célnak megfelelő",

4

6 az előbbi feltételek inkább adva voltak, azonban a munkások ott sem voltak ellátva munkazubbonnyal és az orvosi vizsgálatokat is elmulasztották, aminek következtében ott is több beteg munkásnőt találtak. A régi gyár bezáratásának indokai között nem utolsó sorban a nem megfelelő korú gyermekek alkalmaztatása szerepelt. 4

1 Pál A., i. m. 4

2 Uo. 4

3 F. L. Tanácsi iratok. 1865. VIII. 17/858. 4

4 Uo. 1860. X. 310/858. 4

5 Uo. 4

6 Uo.