Folia archeologica 12.
Mihalik Sándor: A kassai második kerámiagyár
Die çiwVe Keramikfabrik von Kassa (Kosice) 297 IV. Most már tehát az a helyzet -— Rimanóczy és Spernahovics tanácsi kiküldöttek szerint —, hogy ha Hamerle, Bakos és Hirlender ebben a társaságban mint gyártók továbbra is együtt óhajtanak maradni, gondoskodni tartoznak a biztonságról, másrészt meg kell szerezniök „Magas helyről" a privilégiumot. 2 1 Erre azonban már nem került sor, mert az alsóvárosiak nem bírták a további harcot. Az alsóvárosi műhely nem is tudott tartósan meggyökerezni. A felsővárosi, szabadalmas kőedény fabrika tulajdonosai, amióta csak hírét vették az ott folyó gyártásnak, nemcsak kétségbeesetten tiltakoztak a versenytárs ellen, hanem harcot is kezdtek, amely egyre egyenlőtlenebb küzdelemmé vált. A tíz éves gyakorlattal, munkáshaddal, uralkodói kiváltsággal rendelkező felsővárosi üzem jelentékenyebb szervezettségével és nagyobb tőkéjével letörte, életképtelenné tette, majd végül is megfojtotta a szerény alsóvárosi gyárat. A régi írásokban, aktákban és igazgatási iratokban ezután nem találjuk további nyomát a második kassai kőedénygyárnak. Alapítói és munkásai a hivatalos írások tanúsága szerint is felkészült, mesterségüket alaposan ismerő mesterek voltak. E képességek nélkül nem is mertek volna vállalkozni egy jóltermelő, mintaszerű, már meglevő kassai gyár mellett silányabb árut készítő gyár létesítésére. Készítményeikből, edényeikből egyetlen darab sem bukkant még elő. Sajnálatos, hiszen ha a két gyár edényei azonos, vagy rokon célúak is lehettek, a második kassai gyár készítményei bizonyára igyekeztek eltérő kivitelezésűeknek lenni. Nyom nélkül tűnt a magyar múltba ez a gyár. Egykori működéséről most már csak pár szórványos közigazgatási irat tanúskodik. MIHALIK SÁNDOR DIE ZWEITE KERAMIKFABRIK VON KASSA (KOSICE) Die Steingutgeschirr-Fabrik von Kassa schloss ihre Jahresbilanz im Jahre 1810 — zur Zeit ihres zehnjärigen Bestandes — mit 6000 Gulden Gewinn. Die Erzeugnisse der Fabrik gelangten damals schon nach Galizien, in das Herzogtum von Warschau, nach Schlesien und Siebenbürgen. Nachdem anscheinend im ganzen Land keine Konkurrenz mehr zu befürchten war, trat 2 1 A kassai kőedénygyártásról, a két kassai gyár harcáról Kemény Lajos, Kassa város egykori főlevéltárosa írt egy cikket a Kassai Újság 1926. évi húsvéti számához mellékletként kiadott füzetben. Miután ennek most már egyetlen példányát sem sikerült fellelni, Eugen Saból kartársunk, a kassai múzeum kutatójának előzékenysége révén módunk volt megtekinteni azokat a jegyzeteket, amelyeket a kassai múzeum egykori igazgatója, Jozef Pollák készített cseh nyelven, Kemény L. cikke alapján. Ezenkívül a kassai levéltárban régebben végzett adatgyűjtéseinket sikerült az Országos Levéltárban most legújabban talált irományok adataival szervesen kiegészíteni. így kíséreltünk meg némi emléket állítani a kassai második kerámiagyárnak. A Kassán 1801 és 1840 között működött három kerámiai gyárra vonatkozólag lásd: Mihalik S., FA 8(1956) 187-195.
