Folia archeologica 12.
Mihalik Sándor: A kassai második kerámiagyár
296 Mihalik Sándor égető kemence hátsó része melletti, részben fával fedett harmadik szoba boltoz tassék be és a padláson levő faanyagot távolítsák el. Két napra rá (november 15-én) a tanácsi kiküldöttek is megfogalmazták jelentésüket 1 9 a „Fabrica Porcellana in inferiori Suburbio situata", vagyis az alsó elővárosban fekvő porcelángyárban szerzett tapasztalataikról. Előadják, hogy a gyárat többször megszemlélték és úgy látták, hogy az abban végrehajtott javítások nem összefüggően történtek. (Ezek szerint csakis a tanács által kifogásolt dolgokat javították ki, de az egész házat nem építették át.) Egy alkalommal — talán az első szemle idején — úgy vélték, hogy az égető nem felel meg. Ezért a gyárosok egy másik kemence biztonságot nyújtó és az épületen kívül való létesítését ígérték. Ennek ellenére — a szükséges anyagok gyors beszerzési nehézségeire hivatkozva — az új berendezést és alkalmatos kemencét e konyhában helyezték el. így az a helyzet állt elő, hogy anyaghiány miatt a kihelyezést nem tudták végrehajtani és ezért a konyhában kényszerültek égetni. A „porcelángyári készítmények" kiégetésére vonatkozó kérelemre a város bírája által kiküldöttek most három kőművessel, két ácsmesterrel és kéményseprővel az egész házat újból és ismételten átvizsgálták. Az a véleményük, hogy a megreparált kemencében az égetés most már biztonsággal végrehajtható. Ha a harmadik boltozatot megépítik és a padozatot eltávolítják, a gyártmányok kiégetése veszély nélkül megengedhető. November 19-én Rimanóczy és Spernahovics újabb jelentést szövegeznek, 2 0 de most már nem az alsóvárosi gyár égetési ügyében, hanem arra a beadványra, amelyben a felsővárosi „szabadalmas porcelángyár" tulajdonosai panaszt emeltek az alsóvárosi gyártók — Glose, Hamerle és Mandova — ellen, mert a kapott engedéllyel szemben kőedényeket gyártanak. Rimanóczyék leszögezik a „species facti "-t — ahogy a tény vázlatot ekkor nevezték -—- s megállapítják, hogy az a társaság, amelynek számára a helytartótanácsi leirat kiadatott, már feloszlott. Mandova ugyanis még az együttes működésének kezdetén kivált és fajánsz fabrikálására, valamint készítésére adta magát, Glose pedig több mint 100 000 forintos (Centum et Amplius Mille florenos) tartozása miatt csődbe jutott és félrevonult. A ház pedig, amelyet Glose nevére vásároltak és ő általa gyári célra jelöltetett ki, időközben vásárlás útján Bakos Jakab gombkötő és Hirlender Mátyás viaszöntő tulajdonába ment át teljes felszerelésével együtt. a társaság, amely most es^kö^li a gyártást, a „confectioner» Fictilium Vasorum"-ot, a Helytartótanácstól engedélyt s%er%ett együttessel tehát nem is azonos már. A mostani társulat tagjai: a mesterségét ismerő Hamerle, a szükséges pénzt fedező Bakos Jakab és Hirlender Mátyás. (Ez utóbbi kettő ilyképp a tőkés.) Hamerlét tehát egykori társai, Glose és Mandova, a kerámia kitűnő szakemberei, magára hagyták. Egyedül maradva Bakos gombkötővel és Hirlender Mátyás viaszöntővel társult. Nem szakmai együttes próbálko^ctt többé tehát a kassai új kerámiai gyár ü^embentartásával, hanem az ekkorára már egy olyan vállalkozássá alakult át, amelyben csupán Hamerle volt a szakember, Bakos és Hirlender nevű társai pedig tisztán haszonszerzés céljából belefektették a tőkéjüket. 1 9 Uo. 1811. évi 4289-4290. 2 0 1811. évi 4290. sz.
