Folia archeologica 12.

Mihalik Sándor: A kassai második kerámiagyár

Л kassai második kerámiagyár 295 gyári formában, nem kézműves minőségben, az egyetlen fillérrel sem rendelkező Hamerle és alkalmazott társak révén gyártanak. Miután mindez köztudomású, a magas tanácsot — nem szívesen, de kényszerűségből arra kérik, hogy Hamerle Frigyesnek minden munkát, a másik két polgárnak a gyári működést — „mely nekik semmi törvény szerint nem jár ki" — tiltsák el. A tanács, az ügykezelés megszokott sablonja szerint, június 19-i ülésén tárgyalás alá veszi a kérelmet és úgy dönt,

1

5 hogy Rimanóczy és Spernahovits szenátorok vizsgálják meg újra az ügyet. Ez a jelentésük sem maradt reánk. Az alsóvárosi gyár állapotáról és működéséről némi képet nyújt azonban az a beadvány, amelyet Bakos és Hamerle 1811. szeptember 30-án nyújtottak be a város vezetőségéhez.

1

6 Kérelmük tulajdonképpen megújítása a tanácshoz már eljuttatott írásuknak az „in objecto Officináé Nostrae Saxo-Testaceae", vagyis szász-edény műhelyük ügyében: „Ismeretes a tanács előtt — panaszolják helyzetüket —, hogy az alsóvárosi (suburbanus) lakosok és szomszédaink rosszakarata következtében nagyobb kárt szenvedtünk gyártmányaink teljes kiégetésének meg nem engedése miatt. Nehogy azoknak a daraboknak, amelyek elkészültek, de még nem égettettek ki, teljes romlása, nagy kárunk kíséretében álljon be — mert hosszabb ideig égetetlenül nem őrizhetők és az új égetőkemence felállítása anyaghiány miatt az ügyet messze kihúzná —, kérjük, hogy a tanács védelme alatt a meglevő régi kemencében kiégethessük készletünket." (Ügy látszik tehát, hogy a tűzveszély miatt a megtámadtatástól s a lakosság ütlegeitől féltek.) Az engedélyt azért is remélik, mert a konyhát (culina) kemencézésre már beboltozták. Kis mennyiségben óhajtják „a dolgot" végrehajtani s ígérik, hogy ők maguk is jelen lesznek az egész idő alatt az égetésnél. (Úgy látszik, az alsóvárosi gyár tulajdonképpen egy ócska házban lehetett.) Kérésük alapján a városi tanács szeptember 30-án Rimanóczy szenátort és Nikolay Mártont küldi ki a szomszédok meghallgatására és egyúttal elrendeli, hogy érdemben szóljanak hozzá, a város vezetőségének készítsenek jelentést.

1

7 Rimanóczy és Spernahovits tanácstag kiküldöttek hatósági felszólítására a mesteremberek raja: Fogl István, Scheidler Antal és Soltisz János kőműves, Nagy Mihály és Reichman János ács, Erdtman Eysen Mayer kéményseprő vizsgálja meg az alsó gyárat. Észrevételeiket november hó 13-án közös írásos nyilatkozatba foglalták.

1

8 Ebből újból arról értesülünk, hogy az épület valóban az alsó külvárosban feküdt. A felülvizsgáló mesterek „Stein Guth Fabrique"nak, kőedénygyárnak nevezik az üzemet s feladatuk annak a megvizsgálása volt, hogy „működése és az abban való tevés-menés, különösen azonban a kemencében a Steinguth égetése ebben az épületben fennállhat-e és engedélyezhető-e?" Az égetőkemence, valamint az épület minden részének pontos megszemlélése után úgy vélték, hogy a konyhácska elülső része, mely azelőtt fából épült — mostanában beboltoztatott. Ennélfogva a biztonsági követelmények szempontjából most már semmi más kívánni való nincs, csupán az, hogy az 1

5 Uo. 1811. évi 2436. szám. 1

6 Uo. 1811. évi 3776. és Ad 4289. számú tanácsi iratok. 1

7 1811. évi 3776. szám. 1

8 1811. évi Ad 4289. szám.