Folia archeologica 12.

Mihalik Sándor: A kassai második kerámiagyár

294 Mihalik Sándor kénytelen kérni a tanácsot, hogy ezeket a gyárosokat a további munkától tiltsa el. Április 5-én egy Bakos Jakab nevű egyén, aki valószínűleg az idősebb Bakos néven emlegetett gombkötővel azonos, a tanácshoz folyamodik, hogy az új gyár létesítésére (in erectione novae Fabricae) jelöljenek ki egy alsó külvárosi házat (domus suburbanae). A város vezetősége tájékozódni óhajt a helyzetről s Bodenlosz szenátort, Polinszky Ferencet bízza meg a közelebbi vizsgálattal. Április 22-én tapasztalataikról írásos beszámolót készítenek.

1

2 Ebben az új gyárat porcelángyárnak nevezik. Elmondják, hogy Glose önkéntes vallomásából kitűnt: Bakos nemcsak Glose társa, hanem — mivel a pénzét legnagyobbrészt a gyár létesítésébe ruházta be — ennek a gyárnak a legnagyobb előmozdítója.

1

3 A városi tanács a jelentést tudomásul veszi, érvényben hagyja az erre már előzőleg kiadott városi és helytartótanácsi intézkedéseket s az aktát „félretéteti". A magát „in concreto" „privilegizált kassai angol porcelángyárának nevező felsővárosi üzem tulajdonosai emiatt 1811 júniusában ismét újabb beadvánnyal ostromolták a városi tanácsot érdekeik és jogaik hathatós védelméért.

1

4 Türelmetlenül erős hangot ütnek meg. Érveik azonban gyengék. Előadják, hogy a kassai városvezetőséghez leküldött Helytartótanács-i március 12-i rendelet világosan megmondja, hogy ha Glose, Mandova és Hamerle közszempontból megfelelő személyek és amennyiben a mesterséghez szükséges készültséggel rendelkeznek, nincs semmi kifogás, hogy a fazekas mesterséget (Figulorum opificium) a tanács által megszabott feltételek és körülmények között gyakorolják. Glosenak és Hamerlének ezek alapján a fazekas készítmények gyártása csak úgy engedtetett meg, ha közszempontból nincs ellenük kifogás, másrészt, ha a fazekasok céhébe annak rendje és módja szerint incorporálódtatnak, vagyis befogadtatnak. Az idő azonban halad, 1811-ben nem indokolt már a múltat rögzítő, merev formába való kapaszkodás. Éppen ezért nagyon erős a felsővárosi gyárosok részéről azzal érvelni, hogy: Ezek az emberek nemcsak a magas hatóságokat, de még a tanácsot is kijátsszák. Azt állítják: nincs társuk (kompanistájuk), holott a napnál világosabban kiderült, hogy Bakos az alsóvárosi gyárba 4000 rénes forintot ruházott be. (Ez tulajdonképpen nem nagy összeg, de az akkori körülmények kicsinyesek). Ezzel — miként beadványukban mondják az alsóvárosiakra — szemtelen és vakmerő ábrázattal mindenkit belelovalni akarnak a dologba. Hiszen „világosan tudva van", hogy Hirlender mesterségére ceroplasta, vagyis viaszöntő, Bakos pedig nodularius, tehát gombkötőmester. A rendelkezések értelmezése szerint egyikük sem fogadható be a fazekas céhbe. Különösebben érdekessé válik a beadvány, amikor kijelentik: ezek, minden járulékkal egyetemben, gyárépületet emelve fictilia, fazekas készítményeket 1

2 Uo. 1

3 Kitűnő és jellemző példáját látjuk tehát annak, hogy a tőke hogy nyomul előre. Bakos maga nem szakember, de pénzt ad s ígv finanszírozója egy „porcelán" gyár létesítésének. » Uo. 1811. év. 4290. szám.