Folia archeologica 12.

Mihalik Sándor: A kassai második kerámiagyár

Л kassai második kerámiagyár 287 lemmé állandósítsa. Ezért nyilvános árverésen a külvárosban fekvő Salczmanházat 8000 forintért megvásárolta a Hamerlével és Mandovával való szövetkezés alapján létesítendő kőedénygyár céljára. Terveiket a siker reményének a tüze fűtötte, hiszen már kora ifjúságuk óta foglalkoztak kerámiai termékek gyártásával. Bizakodással fogtak ahhoz, hogy a már tíz év óta eredménnyel működő kőedénygyár ellenére Kassán még egy második kerámiai gyárat létesítsenek. E szándékokkal telten, Glose, Mandova (Mandován, Mandua) és Hamerle, mint Kassa „bekebelezett polgárai" és „angol porcelán készítők" 1810. szeptember 25-én közös beadványban kérik a tanácstól: nagylelkűen engedtessék meg, hogy a város kebelében angol porcelánt gyártsanak s azokat árusíthassák (Fabricationem et distractionem Porcellanae Anglicanae in Gremio Civitatis). Kérelmük támogatásául előadják: 1. Az angol kőedénykészítés mesterségét már gyermekkoruktól tanulták (artem vasa fictilia, ab infantia). 2. Mint segédek, nemcsak a felséges királyi rendelkezések által előírt 3 évig működtek, hanem 10, 12, 16, sőt még ennél is több évet töltöttek külföldi vándorlásban. Az előírt mestermunkára is képesítettek. 3. A tanács kegyéből a polgárok minden jogaival és előjogával a polgárok névjegyzékén kívül a mesterek jegyzékébe is bevették őket. 4. Az angol porcelán gyártásához a szükséges és az összes védelmi berendezéssel ellátott épületük van. 5. A kőedények égetéséhez a tűzifát nem a város vásárain, hanem külső erdőkből szerzik, mivel nem akarnak a városban fahiányt okozni. 6. Véleményük szerint, hogy a mesterségekben és az iparban (in omnibus Artificiis et Opificiis) a megfelelő tökéletességet elérjék, szükséges a verseny. Ezért tehát kerülni kell a monopóliumot. Jelen beadványukkal ünnepélyesen ígérik, hogy készítményeiket (vasa fictilia Anglicana) nem nagy tűznél készítik.

2 A „Kassán megfelelő biztonsággal kőedényt gyártani óhajtók" kérvényét a városi tanács, 1810. október 5-én tartott ülésén, Spernahovits Ferenc és Bodenlosz Vince szenátorok kezeihez juttatta, azzal, hogy miután ők ismerik a kérvényezőket, referáljanak erről. 1810. október 29-én mégis Rimanóczy József és Spernahovits készítik a beszámolót. Elmondják, hogy Glose kérésére Polinszky János városbíró megbízásából a városi kéményseprővel szemrevételezték az általa nemrég vásárolt „Alcznauerianae"-féle házat, amelyben gyári kerámiai mesterséghez alkalmas égetőkemencét akar építeni (in eo Fornacem pro exurendis Manufacturis Figulinis extruere volentis). Megtekintették a helyiséget, valamint az építendő kemence tervét, vajon nem származik-e abból tűzveszély. A kéményseprő szerint „amíg a kemence el nem készül,

3 biztonságról nem beszélhetünk." A városi tanács pártatlan támogatója maradt a második kőedénygyárat alapítani szándékozók törekvéseinek s ezért midőn a Glose és társai gyárának fával és egyéb szükséges dolgokkal való ellátása a november 5-i ülésen szóba 2 O. L. Helyt. t. Departamentum Commerciale. 1811. Fons. 20. Pos. 16. 3 Ugyanabban az iratcsomóban.