Folia archeologica 12.

F. Vattai Erzsébet: A kölesdi ezüstkincs

A KÖLESDI EZÜSTKINCS A magyar ötvösemlékek egyik érdekes csoportját alkotják a kincsleletek. Rendszerint pusztító háborúk idején rejtették a föld mélyébe az értékeket, melyek többnyire ott is maradtak és csak századok múltán, véletlenül bukkantak fel ismét. A vagyon megőrzésének ez a módja nálunk a törökök elleni harcok, majd a török hódoltság idején, a XVI—XVII. században volt gyakori. Az előkerült tárgyak főként ezüst asztali edények, eszközök, továbbá ruhadíszek, ékszerek; egyházi jellegű emlék csak ritkán fordul elő.

1 Az egyházi szereket, szent ereklyéket rendszerint magukkal vitték a török elől az ország nyugati részébe menekülő papok, szerzetesek, ahogy ezt több ízben okleveles adatok is bizonyítják. Ezúttal, a régi irodalomban alig ismert, újabban pedig teljesen elfelejtett kölesdi ezüstkincset szeretnénk bemutatni. Két legszebb darabját (XLII. t. 1, 2.) már közölték ugyan, de ismeretlenül, származás megjelölése nélkül. Előkerülésének időpontját sajnos nem tudjuk. Az 1832-ben megvásárolt Jankovich-gyűjteménnyel került a Nemzeti Múzeumba. Az ekkor készült latin Jankovich-leltár és Jankovichnak nyomtatásban megjelent kis könyve

2 a leletre vonatkozó legrégibb írott forrásunk, hacsak nem bukkan fel még valami adat a XIX. század eleji hírlapirodalomban. A hagyomány szerint, a mintegy 40 darab ezüst poharat és serleget tartalmazó faláda, a Tolna megyei Kölesd birtok melletti lejtős Duna-parton került elő.

3 Jankovich feltevése szerint 1526-ban a mohácsi táborba vihették le az ezüst ivóedényeket, majd onnan visszaküldve a közelben elásták.

4 Jankovich a kincsből hét edényt szerzett meg, legalábbis ennyi szerepel 1 Két XV—XVI. századi egyházi emlék: ciborium és oltárkereszt a Somogy megyei Csicsó község határában, szántás közben került elő. Mihalik ]., Arch. Ért. 18(1898) 216 — 217. — Világi és egyházi tárgyak együttesen fordulnak elő a körmendi leletben. Vattai E., Arch. Ért. 83(1956) 67-75. 2 Jankovich M., Magyar hajdankor emlékeinek jeles gyűjteményét hazájának ajánlva. (Pest 1830) 13. — A kölesdi kincset említi: A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene. (Bp. 1902) 111.; Römer F., Képes Kalauz a MNM Érem- és Régiségtárában. (Bp. 1873) 49 — 50. 3 „Inventus in eadem cista lignea, copioso aere vallata, et quatuor equinis capitibus, velut totidem, substaculis provisa, in qua cyathos et calices argenteos facile 40 ex infelici pugna Mohácsiensi remissos, in decidnaque rippa Danubii ad possessionem Kölesd in Cottu Tolnensi detectos fuisse fama ferebat." Jankovich leltárkönyv, Calix Jank 50. E rész szabadabb magyar fordítása, melyet Kumorovitz L. Bernátnak köszönök: ,,Az a hír járta, hogy (ugyan)abban a vaspántokkal jól megerősített és négy lófejjel, mint megannyi lábbal ellátott faládában — a Tolna megyei Kölesd birtok melletti lejtős Duna-parton megtalálták azt a mintegy 40 ezüst poharat és serleget, amelyet a szerencsétlen mohácsi csatából visszaküldték. " 4 Jankovich M., i. m. 13. 16»