Folia archeologica 12.

F. Vattai Erzsébet: A kölesdi ezüstkincs

244 F. Vattai Erzsébet a leltárkönyvben. Sajnos, egy poharat nem sikerült azonosítanunk, de a meglevő hat darab külön-külön és mint leletegyüttes is feltétlen figyelmet érdemel. Évszám az edényeken nincs. Nincs tudomásunk arról sem, hogy a lelettel pénz is előkerült volna. így az edények készítési idejét csak stílű s vizsgálat alapján lehet meghatározni, az elrejtés időpontjára pedig koruk egymáshoz való viszonyából, illetve a legkésőbb készült tárgy korából következtethetünk. Első helyen kell megemlítenünk a 22,6 cm magas, kívül-belül aranyozott gótikus fedeles serleget

5 (XLII. t. 2.), amely a kincs legérdekesebb darabja. Egykor kissé magasabb volt, mert csúcsdísze sérült, hiányos. A csésze kettős ívelésű alakja a XVI. századi renaissance serlegekével rokon, melyeket gyakran egymásraborítva, párosan is használtak. A kölesdi ezek gótikus előzményének tekinthető. Talpát hat, a csészét és fedelét kilenc-kilenc sárkány, helyesebben gyík díszíti. Sokkal valószerűbben megmintázott azonban a fedél gombjára tekeredő három gyík. Hampel a solymosi vár közelében, a radnai erdőben előkerült kincs hasonló, de valamivel nagyobb serlegével a kölesdi képét® is közölte, bár ez utóbbi származásáról közelebbi adatot nem tudott. Már Hampel is utalt rá, hogy a radnai serleg bordadísze, a kölesdi serleg gyíkmintájának — Hampel kiterített sárkánybőrnek nevezi — leegyszerűsödéséből keletkezhetett. Ennek ellenére a két serleg készítése közt nagyobb időtávolságot nem tételezhetünk fel. Az oroszlánlábas ezüst pohár

7 (XLII. t. 1.) a legszebb korai példányok egyike. 14,8—15,4 cm magas, külső-belső peremét, továbbá öv- és talpdíszét aranyozták: az utóbbit csak részben. A hatszögű talapzat forgácsos és fogazatos levéldíszű sávját egy-egy öntött, cizellált sas alakja szakítja meg. A gótikus poharakra jellemző övpánt itt áttört, domború kiképzésű. Makkszerű termés és csipkézett levélpár ismétlődik rajta, hullámzó indák közt. A XV—-XVI. században kedveltek az ilyen —- olykor fenyőtobozra, makkra, ananászra, szőlőre emlékeztető — termésábrázolások. A természetből ellesett állati, növényi díszítmények azonban már jóval korábban, a koragótikában megjelennek. Oroszlánlábas poharat a magyarországi emlékanyagban többet ismerünk. Néhány példány református egyházaknál is fennmaradt, mint a mádi,

8 huszti,

9 vizsolyi

1

0 pohár. Ez utóbbi talapzata ugyan a leíráskor már nem volt meg, de valószínű, hogy egykor szintén oroszlánlábakon nyugodott. A protestáns egyházak ezeket a díszes, eredetileg világi célra készült poharakat a XVI. században nyilván úrvacsorapohárként használták megkülönböztetésül a régi keresztény egyházi előírás szerint készült kelyhek helyett. Az oroszlánlábas 6 Ltsz.: Calix Jank 50., rajzát közli: A magyar történeti ötvösműkiállítás lajstroma. (Bp. 1884) III. terem II. szekrény 29.; A serleggel foglalkozik: Mihalik S., Acta Hist. Art. 6(1959) 341-355. 6 Ltsz.: 1902.90.4., Hampel ]., Arch. Ért. 22(1902) 442. 7 Ltsz.: Cyathus Jank 52. Említi RómerF., i. m. 49. Képét közli: A magyar történeti ötvösműkiállítás. . . IV. terem III. szekrény 20. és Palszky K.—Radisics /., Az ötvösség remekei a magyar történeti ötvösműkiállításon. I. (Bp. é. n.) 72.; Domanovszky S., Magyar művelődéstörténet. II. (Bp. é. n.) 258, 335. 8 Mihalik /., Arch. Ért. 25(1905) 47. 9 Ltsz.: 55.425. С régi szám 11.252. Említi a Református történeti kiállítás katalógusa. (Bp. 1934) 9. 1

0 Mihalik /., Arch. Ért. 17(1897) 431.