Folia archeologica 12.
Kalmár János: A brigantin
236 Kalmár János hűen ábrázolta a harcos öltözékét is, szűk, testhezálló nadrágban, a brigantin alá öltött sodronyinggel. A rövid ujjak alá karvértek vannak felcsatolva. (XL. t.) A brigantin nyaka kivágott, nem bír felálló gallérral, közeli rokonságban áll Fegyvertárunk példányával. Zöld bársony behuzatú, a berni Tört. Múzeumnak a XV. század II. feléből származó brigantinja. A lemezkék 22 vertikális sorban vannak rendezve. A lemezkék ónozottak, amelyekre nagy számban címerpajzsban ágaskodó oroszlánt ábrázoló címerkép, mint fegyverkovács bélyeg van beütve. A brigantin a bal oldalán nyitott. 2 5 A párizsi Tüzérségi Múzeum négy darab XV. századból származó brigantint őriz gyűjteményében. Az egyik példány, amelyik igen kisméretű lemezkékből összerótt, fekete velourral, a következő példány viola színű bársonnyal, egy másik példány vörös velourbársonnyal, végül pedig egy töredékpéldány, amelyik csupán hátrészből áll, zöld velourral van borítva. 2 6 A XV. század második feléből való a barcelonai Estruch-gyűjtemény brigantinja, Merész Károly burgundi herceg (1433—1477) tulajdonából. Karmazsinvörös bársonnyal behúzott példány ez, a rendszeres brigantinoktól eltérően a mellen szétnyitható és sűrűn elhelyezett szíjakkal csatolható össze. 2 7 A XV. századból származó brigantinokat őriz még a párisi Cluny Múzeum, továbbá a müncheni, darmstadti és a sigmaringeni múzeumok. 2 8 A turini Armeria Reale brigantinja a Challant-grófok tulajdonából származik, XV. századi eredetű. 2 9 Ügy találjuk, hogy a könnyebb viselet kedvéért a XV., XVI. század fordulóján vaslapocskák helyett szarulemezekből is készítettek brigantinokat. Erre a tényre az ambrasi gyűjtemény egyik kézirata alapján következtethetünk. A Fol. 93. szám alatti kézirat erre vonatkozó adata így hangzik: it. der. Seysenhofer sol das Pickardisch Pantzer machen mit den Huernplechen. 3 0 Ezek a brigantin példányok úgy látszik nem bizonyultak időállóknak. A churburgi várkastély gyűjteményében levő brigantin erős kettős lenvászonra varrt ónozott vaslapocskákból áll. A mellrészen a derékvonal mélyre kerül, a mell a hátrészszel vállon át van összefűzve. Az oldalnyílásnál keskeny sodronycsík van beiktatva. A lapocskák téglalap és rombuszalakúak. Eredetileg a behuzata selyem vagy bársony volt. A hátrész csupán a csípővonalig ér, a mellrész azonban csatakötényhez van felvarrva. Készült a XV. század kezdetén. 3 1 A Clevelandi Múzeum brigantinja olasz készítményű, a XVI. század elejéről. Behuzata vörös bársony, az oldalaknál zsinórokkal összefűzhető. 3 2 A Rutherfurd-gyűjtemény brigantinja olasz készítményű a XVI. század elejéről. A csí2 5 Wegeli, R., Inventar der Waffensammlung des Bernischen Hist. Museums in Bern. (Bern 1920) 50., VIII. t. 28. Robert, L., Catalogue des Coli. Comp. Le Musée d'Artillerie. II. (Paris 1890) 92. " Museo Armeria Estruch. (Barcelona 1896) XXI. t. 6. 2 8 Demmin, A., Die Kriegswaffen. (Gera-Untermhaus 1891) 588-589. 2 9 Angelucci, A., Catalogo della Armeria Reale. (Torino 1890) 556. 8 0 1 lor may r, J . — Mednyáns^ky A., Taschenbuch für die vaterländische Geschichte. V. (Wien 1824) 69. 8 1 Trapp, O., Die Churburger Rüstkammer. (London 1929) 13 — 14. 3 2 Gilchrist, H. J., A Catalogue of the Collection of Arms and Armor. (Cleveland 1924) 66., XII. t.
