Folia archeologica 12.

Kalmár János: A brigantin

Л brigan

tin 235 elromlott, nem lehetett többé megjavítani. A brigantin nemcsak a mellet és hátat takarta, hanem egyes esetekben ujjrész is tartozott hozzá. A különböző fegyvergyűjteményekben ma kb. 30 db brigantint őriznek. A brigantin elterjedését — mindazonáltal, hogy kényelmes viseletet is jelentett a lemez vértezettel szemben — gyors elhasználódása, nehéz kijavíthatósága, a sodronyinggel szemben való kevésbé mozgékonysága, meglehetősen gátolta. A brigantin fejlődési útján is megfigyelhetünk egy korábbi állapotot, amikor a mellre és hátra nagyobb darab lemezvértet iktattak be, amihez a kis lapocskák kapcsolódnak, a test lágy, könnyebben sebesíthető részeinél. Ez a rendszer a XV. század derekán ismeretes. A berlini Hadszertár brigantinja két részből összetett. Egy rövid mellvasból áll, amelyhez egy hosszabb brigantin-szerű kötény kapcsolódik. A két részt a szövetanyag köti össze, amely a vértezést borítja és annak belsejére vannak felszegecselve a lapocskák. A mellvas vékony, gyengén domborított vaslemez, kétoldalt kar-kivágásokkal bír. Behuzata természetes színű lenszövet, kettősen hajtva, a mellvas szegélyére kis szegecsekkel felszegecselve. A lemezlapocskák ónozottak. Hosszuk 45 mm, magasságuk 30 mm. A lapocskák vízszintesen helyezkednek el, alakjuk középen trapéz, oldalt pedig rombuszalakú, koruk а XV. század vége.

2

0 A Zschille-gyűjtemény brigantinja szintén nagyobb lemezmellel készült. Az alsó szintjéhez kapcsolódik a brigantin csataköténye ónozott lemezkékből, kettős lenvászon belsejére szegecselve. Olasz munka az 1500 körüli évekből.

2

1 Kettéosztott nagyobb méretű beiktatott mellvassal bír a bécsi Fegyvergyűjtemény Embs-féle (megh. 1512) brigantinja, amely 1480 körül készült. Cseresznyepiros bársonnyal behúzott. A lemezlapocskák rozetta-alakú aranyozott szegecsekkel felszegecseltek. Jobboldali mellvasára lándzsarudat tartó horog van felerősítve. Nyaki részén mélyen kivágott.

2

2 Beiktatott nagyobb mellvasú brigantin a madridi Armaria Real Miksa császár tulajdonában volt példánya, amelyet 1510 körül készített Bernardino Cantoni.

2

3 Nagyobb méretű beiktatott vasmellel bíró egyéb brigantint nem közöl a fegyver-régészeti szakirodalom, csupán kis vaslapocskákból összeróttakat, ebből a fajtából azonban meglehetősen bőven találunk példányokat a gyűjteményekben. Ezen fajták sorában a legkorábbiak Jó Fülöp burgundi herceg (1395—1467) nevéhez kötött példányok, amelyeket Leber sorol fel a bécsi Hadszertárról szóló munkájában. A három brigantin közül az egyik példány zöld bársonnyal, kettő pedig vörös bársonnyal behúzott. Az egyik vörös behuzatú példány combvért, ill. csatakötény nélküli, csupán hát- és mellrészből áll, a másik két példány mell- és hátrészéhez még csatakötény is járul.

2

4 Zöld bársonyt találunk a budapesti Szépművészeti Múzeum 1490 körül származó Memmling-féle oltárszárny egyik harcosának brigantinján. A mester 2

0 Post, P., Ein Panzerfragment aus der Frühzeit der Brigantine. Wk 2(1926-28) 225-239. 2

1 Die Waffensammlung Zschille. I. (Berlin é. n.) 8., LIII. t. 2

2 Grosz, A.—Thomas, В., Waffensammlung in der Neuen Burg. (Wien 1936) 36., I. t. 4.; vö. Post, P., i. m. 235-236. 2

3 Boeheim, W., i. m. 147. 2

4 Leber, F., Wiens Kaiserliches Zeughaus. (Lpzg. 1846) 396.