Folia archeologica 12.

Németh Annamária: A topuszkói apátság pecsétjei

222 Németh Annam

dria A következő pecsét egy 1399. június 18-án kelt oklevélen maradt fenn.

39 (XXXVIII. t. 2.) Az ugyancsak 39 mm átmérőjű, természetes fészekben levő zöld pecsétet töredezett és kopott állapotban találjuk. Ikonográfiailag tökéletes megfelelője az előzőnek, csupán korának stílusjegyeit viseli magán. Kompozíciója nem annyira áttekinthető, nem oly világos, mint elődjéé. Középen, de a pecsét tengelyére mintegy tizenöt fokos szögben dőlve, támla nélküli trónuson a Madonna ül. A test alól kétoldalt dagadó párna látszik ki. Mária glóriával övezett fején nyitott liliomos, háromágú korona van. Bal karjával tartja az ölében álló, esetlen gyermeket, aki karjaival a nyakába kapaszkodik. A Madonna bal oldalán szintén megvan a pólyás, Anjou-liliomos címerpajzs. Felette az angyal arányos alakjába a vésnök már mozgást igyekezett belevinni. Ezért a figura profilban áll, térdei meghajlítottak, szárnyai kiterjesztettek. A figurák apró csillagokkal telehintett háttér előtt jelennek meg. A pontsorral övezett körirat csak a pecsét bal oldalán maradt meg, de az is töredékes állapotban. Az ugyancsak capitalisokkal vésett körirat a következő: + S • CONVENTVS -S-M [ARIE DE TOPLICA.] A pecsét ügyetlen kompozíciójában, figuráinak gyakorlatlan kézre valló mintázásában provincializmus érződik, nemcsak a gyermek békaszerű mozgásában, hanem a Madonna térdein levő drapéria geometrikus pontosságú, háromszögalakú redőin is. A typarium készülési idejét -— bár ilyen késői oklevélen maradt fenn — bizonyos stílusjegyek alapján

4

0 a XIV. század közepére, közelebbről az ötvenes-hatvanas évekre kell tennünk. A megrendült erkölcsi hitel, amiben ekkor az apátság volt, véleményünk szerint indokolttá tette az új pecsét készítését, a zilált anyagi helyzet pedig magyarázatot ad a typarium — korához képest — szerényebb művészi értékkel bíró formájára. Az e korból származó egyéb pecséteknél csupán magánszemélyeknél látunk ilyen kezdetleges kompozíciójú, fogyatékosabb példányokat. A testületi vagy valamilyen tisztséget viselő személyek typariumai sokkal fejlettebb és művészibb kivitelűek. A XIV. századból fennmaradt harmadik darab egy ellenpecsét.

4

1 (XXXIX. t. 1.) A zöld színű, 27 mm átmérőjű példány az 1371. november 11-én kelt oklevélen, mint alul rányomott pecsét maradt fenn, kitöredezett állapotban. A XIV. századi három darab közül ez a legművészibb. Négyzethálós, kis rozettákkal díszített háttér előtt — balfelől benyúló — rendkívül expressiven mintázott kar egy pásztorbotot tart. Erről — a könyökben behajlított karról — dekoratív, súlyos redőkben omlik le, a kissé visszacsúszott ruha ujja. A csontos kézfej erősen markolja a pásztorbotot, amelynek gótikus fülkéjű fogója van, a csigavonalban meghajlított fejet pedig „kúszólevelek" díszítik. E pásztorbot két vége áttöri a keretet és ezzel a kép mintegy mozgástartalmat, belső feszültséget kap. A középső mezőt rendkívül finoman vésett, pontsorok közé foglalt körirat veszi körül, a következő szöveggel: CONTRASIGILLU[M] • MON[AST]ERII • DE • TOPLICA. A betűk a XIV. század második felére már kiforrott, elsőrangú pecsétek betűformáira emlékeztetnek. Ez a pecsét — bár vésnökének az egyszerűbb ikonográfia miatt könnyebb dolga volt — oly művészi igényről, 3

9 DL 66548. 4

0 Űgymint a betűformák, a Madonna egyenes, merev ülése, de ugyanakkor már a mozgásábrázolás igénye az angyal figurájában stb. 4

1 DL 5970. Kiadva: Kumorovit^ В., i. m. 38. ábra.