Folia archeologica 12.

Németh Annamária: A topuszkói apátság pecsétjei

A topuszkói apátság pecsétjei 223 készítőjének olyan nagyfokú mesterségbeli tudásáról, művészi koncepciójáról tesz tanúságot, amilyennel csak uralkodók, főurak, vagy főrangú egyházi emberek pecsétjein találkozunk. Az előző pecséttel szemben feltűnő ugrásszerű művészi igény és kvalitás -— véleményünk szerint — a nagykáptalan által kiküldött visitator, 1365-ben megkezdett körútjával hozható kapcsolatba. Ezután ugyanis valamennyi magyar ciszterci konvent életében anyagi és erkölcsi javulás állott be. Feltételezhető tehát, hogy a topuszkói konvent élete is konszolidálódott és az idegen visitator tanácsára vésettek contrasigillumot. Ezt kisebb ügyekben rányomott pecsétként is használták, amint azt a fennmaradt oklevél is bizonyítja.

4

2 Az idegen hatást valószínűsíti, hogy a magyar gyakorlatban ritka az ellenpecsét használata.

43 Amennyiben előfordul, a köriratban „sigillum minus" szerepel és nem „contrasigillum", miként a mi pecsétünknél.

4

4 Ezzel a darabbal le is zárul a XIV. századi topuszkói pecsétek sora. Ismeretük azonban nem haszon nélkül való, mivel az előbbiek ikonográfiái, ez utóbbi pedig művészi előfutára a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum pecsétnyomó gyűjteményében őrzött typariumnak. A Múzeum 1872-es leltárkönyvében a 112. 6. leltári szám alatt, VanhaseCsesznek Mária ajándékaként van bejegyezve pecsétnyomónk. A leltározó a körirat utolsó szavát helytelenül „Topscha"-nak olvasta, és azóta a typarium mint meghatározhatatlan helyről származó pecsét szerepelt. A köralakú, sárgarézből készült pecsételőlap hátsó oldalán egy hengeres borda fut végig, de a csuklón mozgó fogantyú már elveszett róla. A már tárgyalt pecséteknél jóval nagyobb, 52 mm átmérőjű előlap szintén a Madonna-típusúakhoz tartozik.

4

5 (XXXIX. t. 2.) A középső mező — akárcsak a legelső topuszkói példánynál — itt is két félre osztható, kompozíció szempontjából. A jobboldaliban helyezkedik el a Madonna és Gyermek alakja. Mária, drapériáktól teljesen eltakart széken, vagy padon ül, jobbjával a ruhátlan gyermek Jézust tartja. A messze leomló, vízszintes irányú redőket vető ruha, mintegy talapzata a figurának. Azzal azonban, hogy e drapéria és a keret közt kitöltetlen tér van, a vésnök a lebegés hatását tudta kelteni. Ezért bármilyen súlyos, tömör is a két alak, mégsem nehézkes. Mindkettőjük fejét még glória övezi, de Máriáról már hiányzik a korona és csupán egyszerű kendő keretezi a kövérkés, cseppet sem idealizált Madonna arcot. A nagy, puha redőket vető — kissé sematikus megoldású — ruházat alatt, szinte kitapinthatóan érződik a légiesnek egyáltalán nem mondható alak. Jézus ruhátlan kis teste szintén gömbölyű formákat mutat, olyannyira, hogy — viszonylag jól felépített volta ellenére is — néhol egybeolvad Mária dúsráncú köpenyével. Az alakok mögött három, egymásfölött elhelyezett ötszirmú virág szerepel, talán térkitöltő elemként. A Madonna fejétől balra, fent egy ötágú csillag vezet át a képmező baloldali felére. Ezt az oldalt teljesen kitölti az előző pecsétekről megismert címerpajzs « Uo. 60.; Ewald, F., Siegelkunde. (München-Berlin 1914) 99. 4

3 A magyar anyagból a XIV. században mindössze három „contra-sigillum"-ot ismerünk, Miklós esztergomi érsekét 1304-ből, Henrik pozsonyi polgárét 1367-ből és a topuszkói apátságét 1371-ből. Kumorovitz В., i. m. 69. 4

4 Ilyen „contrasigillum" feliratú, pásztorbotot tartó kart ábrázol a Neuburg-i ciszterci konvent XV. századi pecsétje is. Kiadva: Find, К., i. m. 10.; XI. t. 9. 4

5 A typariumról sajnos eddig még nem ismerünk lenyomatot.