Folia archeologica 12.

Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése a XII-XV. századig

Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése 211 füle minden bizonnyal — figyelembe véve a láda vereteit — már enyhén gótikus lehetett. Szára üreges. Feltevésünket a zár köldöke is igazolja. Egészen egyszerű, sima tarajú kulccsal is nyitható volt, ugyanis a zár készítője még nem alkalmazott biztosító lemezrendszert a zárban. A retesznyereg nem a biztosítást szolgálta, hanem a szerkezeti rendszernek zavartalan működését tette lehetővé. Ugyanis retesznyereg nélkül a láda falára szerelt zár mozgó alkatrészeit a láda belső felülete akadályozta volna. A retesznyereg alkalmazása, amelyet a szükségszerűség alakított ki, valójában két irányú fejlődésnek vetette meg az alapját. Az egyik jelentős változás abban mutatkozott meg, hogy az egyszerű védőlemez egyre inkább terjedt és a XV. századra a zárszerkezeteknek csaknem egész felületét elfedte. A fejlődés másik iránya a fejlettebb diórendszer kialakulásához vezetett. A zár fenéklemez formája a XIV. században megközelítőleg téglalap alakú, s csak a XV. században kezd egyre határozottabban kihajlani. A felerősítés a két oldalt végigfutó szögsor segítségével történt.

6

6 A XIV. századi ládazárak egyik legszebb példányát mutathatjuk be a szepesszombati plébánia ládájáról.

6

7 A zárszerkezet felépítési rendszere elefántcsont kazettákról ugyanúgy, mint szentségtartó edények oldaláról jól ismert. (60. ábra 1.) A zár csuklós kiképzésű nyelvütközője a láda külső felületén a zár fedőlemezen keresztül hatol a zártestbe. Szerkezeti mechanizmusa minden bizonnyal a már fentebb ismertetett koporsózárak rendszereit követi. 6

6 h: 200 mm, sz: 160 mm. 6

7 Miskovszky V., Arch. Ért. 6(1886) 119., 121. 14* 60. ábra