Folia archeologica 12.

Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése a XII-XV. századig

210 Te mesváry Ferenc kon kívül jelentős mennyiségű koporsóveret és zárszerkezet is ismertté vált. A korai koporsó-zárak, a temető leletanyagának tanúbizonysága szerint, hengeres, esetleg négyszögletes idomú szerkezetek, amelyek a láda tetejére vagy oldalára kerültek. A zárak legtöbbjén megtaláljuk még a nyelvszárat, a bujtó (retesznyereg) maradványait, sőt egy-egy darabnál a kulcsfészek is tanulmányozható. A hengeres idomú zárakat kerek vaspántokkal erősítették a koporsókhoz. A négyszögletes záraknak sarkait viszont kikalapálták, hengeresen áttörték. Néhány darabnál a zárfelület külső részét stilizált levél-alak díszíti. A megfigyelések szerint a gazdagabb sírleletek mellett a zárak is ékesebbek. Ugyancsak ennek megfelelően nyert kiképzést a zár szerkezete is, de mindenkor a gótika ízlésének uralkodó hatása alatt.

6

3 A zárszerkezetek elhelyezését az aranyegyházi temető XLVII. sírjában Szabó Kálmán figyelte meg. Észrevételeit összevetette a XLV. számú sír díszes veretekkel szerelt koporsójával.

6

4 Hasonló zárakat talált a csuti középkori sírmező területén Gerevich László is,

6

5 aki megállapítja, hogy e zárak Szabó Kálmán záraihoz sokban hasonlítanak. Sajnos az ágasegyházi és aranyegyházi temetők XIV. századi anyaga is a II. világháborúban nagy részben pusztulás áldozata lett, és így azok közül csak egyet tudunk megvizsgálni. Ez a darab már egyszerű dióval rendelkezik, nyelvszára retesznyereg alatt mozog előre. Zárköldökét az idők folyamán a fenéklemezből a rozsda kimarta. Megmunkálása hasonló az öttömösi temető zárjáéhoz, amelyet Széli Márta közöl i. m. XXIX. tábláján. A következőkben a Magyar Nemzeti Múzeum vályúládájának zárszerkezetét vizsgáljuk meg részletesebben, mert ennek működési elve kevés módosulással hosszú évszázadokon keresztül fennmaradt. (59. ábra) A XIV. századi vályúláda középső zárja egyszerű, viszonylag durván kovácsolt zár fenéklemezzel rendelkezik. Szerkezeti rendszerét illetően reteszes rendszerű. Zár fenéklemeze derékszögben hajtott, s benne elhelyezkedik a zár reteszes nyelvcsapja. Erőteljes, hosszú, hengeres zárköldöke van. A köldök hosszúságát a láda vastagsága határozta meg, azaz a köldök a vályúláda belső felületére szerelt zárfenék lemezből csaknem teljesen kiér a láda külső oldaláig. Ez a megfigyelés is alátámasztja azon nézetünket, hogy a koporsózárak köldökének hosszúságával csaknem teljesen pontosan meghatározható a koporsó falvastagsága. A zárköldök jobb és bal oldalán két-két kar húzódik végig a zár egész hoszszában. A karok közül a köldökhöz közelebb álló négyszögletesen kovácsolt, vége kissé élesen, derékszögben meghajlított. Ezek a karok a zavartalan reteszelést biztosítják. A két reteszlemezen kívül helyezkednek el a retesz működését biztosító rugók, amelyek a reteszlapokat állandóan zárt állapotban tartják. Felettük hosszan hajlik át a bujtó, vagy más néven retesznyereg. A retesznyereg alatt egy felszegecselt kar helyezkedik el, végével a zárköldökhöz simulva. A kulcs tarajának feszítő mozdulatára a közvetítő kar a két reteszlemezt szétfeszíti, és ezáltal a nyitás bekövetkezik. Bár ennek a ládának kulcsai nem maradtak fenn, egykori kulcsait minden nehézség nélkül rekonstruálni tudjuk. A kulcs « Szabó K., i. m 58. 5

1 Vö. Bálint A., Dolg. 12(1936) 222-239. 8

5 Gerevich L., BpR 13(1943) 134-135.