Folia archeologica 12.
Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése a XII-XV. századig
Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése 209 puszta határából származó leletünk. A finoman ívelő fül felső részén alig 20 mm hosszúságú, tompavégű, többszörösen kannelírozott tüskét figyelhetünk meg. 5 8 Az 57.828.c. szám alatt újra beleltározott leihely nélküli darabunknál a kannelírozás nyomait a kulcs füle alatt is ki tudjuk mutatni. A tömör kulcsok füle alatt a gyűrűk a XIV. század második felére négy, ritkábban sokszögletűvé válnak. (55. ábra 2.) Egyik igen érdekes és egyben problematikus darabnak tartjuk az Érd községi leletünket. 5 9 Ugyanis a kulcs dülény alakú felső része köpűsen van kiképezve. Feltevésünk szerint ez a köpüs megmunkálás a zárak felett már a XIV. században meglevő kallantyú elmozdítását tette lehetővé. (52. ábra 2.) A XIV. századi kulcsoknak szép példányát láthatjuk III. Endre király nejének, Ágnes királynőnek (-j-1364) antependiumán (57. ábra), amely az általános felfogás szerint 1330—1340 között készülhetett. 6 0 A XIV. század második felében az előző századokhoz hasonlóan tovább él a két fő forma egymás mellett. Kidolgozásuk azonban már lényeges változást mutat az előző századok termékeihez viszonyítva. Ebben nyilvánvalóan a kialakult, illetőleg helyenként megerősödött céhszervezetek hatását kell látnunk, vagyis a természeti gazdálkodást folytató jobbágyiparos és a céhiparos küzdelmének eredményét. A konkurrencia legyűrése, a helyi, sőt később a távoli piac biztosítása tökéletes darabok készítését követelte meg. A XIV. században a kulcs fülén már egy külön fülecs jelentkezik, a kulcstartó lánc számára. Rendkívül érdekes darabnak tekintjük gyűjteményünk azon példányát, amelynek taraja a szárral párhuzamosan kettéhasított. A kulcs füle korong alakú, rajta kisméretű kulcstartó füleccsel. Szára hengeres, csúcsbafutó. Tarajának híjazása igen fejlett zárszerkezeti rendszerek létezését árulja el. A XIV. században a hasított taraj csak szórványosan jelentkezik. Inkább a XV. század termékei közé kell sorolnunk őket. A XIV. századi zárszerkezetek és kulcstípusok fejlődésének vizsgálatát jelentősen elősegíti a Nagy Lajos (1342—1382) korabeli érmekkel datált öttömösi temető leletanyaga. A temető 64—68. számú sírja között két kulcs került felszínre. (58. ábra 1—2.) Mindkettő a béklyó lakat kulcsok egyik típusát képviseli. 6 1 Szerencsés körülménynek tartjuk, hogy a temetőben 49 sírnál a koporsós temetkezést mutatták ki. így lehetőségünk van a feltárt — kutatási körünkbe tartozó — anyagot az ország más területein, hasonló korú, pénzekkel kormeghatározott koporsós temetkezések leletanyagával egybevetnünk, illetőleg egyes megállapításokat ellenőriznünk. Megállapíthatjuk, hogy a koporsós temetkezés már az Árpád-korban is megvolt. Például Vajdahunyadon Szent István és I. Endre pénzeivel datált koporsós temetkezés nyomait mutatták ki. Ezekből a sírokból azonban a koporsószegeken kívül egyéb vasveret nem került felszínre. Ez idei ismereteink szerint tehát a koporsók zárral való lezárása újabb keletű. 6 2 A fentebb már említett öttömösi temetőből a kulcso6 8 Ltsz. 1898/118. Magyar Nemzeti Múzeum. 5 9 Ltsz. 1883/138-880. Magyar Nemzeti Múzeum. 6 0 Az antependium az oltár alsó részének gazdagítására szolgáló függönyszerű textilanyag. Az V. század óta használják. V. Plus 1570-ben rendeletileg írta elő használatát. Vö. Rados ]., Magyar oltárok. (Bp. 1838) 21. Lásd még Száraz A., Arch. Ért. 11(1891) 23. 8 1 Széli M., Dolg. 16(1940) 164. 8 2 Roska M., Dolg. 4(1913) 166-190. 14 Folia Archaeologica
