Folia archeologica 12.

Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése a XII-XV. századig

206 Te mesváry Ferenc 58. ábra viszonylag nagyobb felületű, erősebb, több anyagot tartalmazó szerkezeti rendszereknek elterjedését. Amíg a XII—XIII. század folyamán a magyarországi művészettörténeti emlékanyagon zárszerkezetek ábrázolásaival nem találkozunk, addig a XIV. században ezeknek száma, ha nem is túlságosan sok, de már jelentősnek mondható. Ugyanakkor a kulcsok ábrázolása is gyakoribbá válik, ami szoros kapcsolatban van a gótikus művészet erősödésével. Amíg a román stílus idején a festészetet és általában a művészeteket az egyház művelte, addig a XIV. században a •— XIII. században is meglevő — masszív erődítményszerű építkezés eltűnőben van és a több fény egyben több festmény jelenlétét követeli meg már nemcsak egyházi, de világi építkezéseken is. Mindehhez vegyük hozzá, hogy a középkorban Csányi szerint a „... vas munkák általánosan alkalmazott kiegészítő részét képezték az épületeknek; a korlátok, a rácsok, az ajtó és ablak felszerelése, kivált a pántok vasból készültek, s kiválóan gyakorlati czéljuk mellett egyszersmind művészi díszül is szolgáltak."

4

8 Lényegében a XlV. század folyamán az előző század formái fejlődtek tovább. (51—52. ábra.) Új formákkal csak elvétve találkozunk, viszont a készítés technikája jelentős fejlődést mutat. A Magyar Nemzeti Múzeum XIV. századi kulcsgyűjteményét elsősorban ajtó- és bútorzárak kul'csai képezik. Bár a Kulcsok között néhány darab, méreteit tekintve, igen kiemelkedik, mégsem tekinthetjük ezeket a darabokat erődítések kulcsainak. Ugyanis „А XIV. század elején a XIII—XIV. századi kapumű már csak jelképes — artisztikus — függeléke az erődítésműnek, kulcsa viszont végsőképpen elveszti valós kulcs szerepét; tiszta jelképpé válik; szertartások, szokások formáinak kellékévé."

4

9 Az erődítések kapuit, amelyek a XIII—XIV. században is kétszárnyúak voltak, mindig hatalmas vas és fa pántokkal erősítették meg. Ezek a kapuk tehát nem kulcsokra, hanem reteszekre jártak. Kulcsuk mindig a reteszfőt biztosító lakatoknak volt.

5

0 Sajnos, ebből a korai időből nem maradtak feljegyzések a mondottak alátámasztására, és így kénytelenek vagyunk egy későbbi igen értékes forrásra hivatkozni. Déva várának 1646. évi inventáriumában olvashatjuk: „Tsászár kapuja... kétfelé nyílik, két sarkán két vaskarika, lakat rajta egy... Innét az mely kőfal, felnyúl a Bethlen bástyára, azon szintén középen vagyon kis ál ajtó, pántja, sarka vasból kettő. Retesze és reteszfője vasból jó vastag, azon egy kerekded lakat kulcsával rajta."

5

1 4

8 Jakabffy F., Művészi Ipar 1(1885-86) 285. 4

9 Bevilaqua Borsody В., i. m. 2. 6

0 Uo. 2-3. 5

1 1'/eres E.

y Déva vára és uradalma.' Déva 1906) 20.